Délelőtt mise volt, és estefelé titokban leszivárogtunk az ezeréves szobába, ahol március 15-ről emlékeztünk meg. Szemes Pista egy nagyon szép versét mondta el, Jeszenszky Sándor ismertette március 15. jelentőségét, a Talpra magyart, hogy hol és mikor szavalta el Petőfi. Ebbe kapcsolódtam én is bele. Ilyen színpadon, mint az ezeréves szoba, még nem mondták el a Talpra magyart. Meg voltam döbbenve a szavaktól, ahogy hatottak ebben a félhomályos szobában. Az őrszobán Szabó szakaszvezető rettenetesen meg volt ijedve, és alig győzik megmagyarázni a géppisztolyos SS-eknek, hogy ez csak alkalmi szavalás, és semmi összeesküvés vagy lázadás nincsen mögötte.

Ma felhoztak a cellából egy szlovén partizánlányt, nyolcadikos gimnazista, hatévi fegyházat kapott. Trtnyák Mirának hívják, ha jól tudom. Állítólag ő volt a női partizáncsapat főnöke. Tatár fej, makacs arc, szívósság, önérzet és mérhetetlen hit. Muraközben a detektívek félholtra verték, még ma is látni a véres nyomait eltorzult arcán.