Megismerkedtem egy magyar cigánnyal. Amerikai káplár, apját Timár Józsefnek hívják. New Yorkban született, Amerika a hazája, de minden cigánylemeze megvan, és Burát tartja a legjobb cigánynak. Sír, ha hallja a hegedűjét. Civilben ő is muzsikus, de jazz-zenekarban. Bőgőn játszik. Azt mondja, hogy az amerikai nép nem ítéli el a magyart, amiért belépett a háborúba, bár nem is rajonganak értünk.

Hallottam egy másik amerikaitól, Horvay Feritől, aki 1936-ban ment ki Amerikába, és kint tanár, hogy az amerikai parancsnokságon kezdenek unni bennünket, mert minden magyar egyéni akciót indít, s azzal kezdi, hogy a másikat befeketíti. Nem tartom jónak azt sem, hogy Szombathelyi tárgyal az ügyünkben, mert az amerikai alezredes megjegyezte, hogy ismerik Szombathelyit, és tudnak róla, valószínűleg háborús bűnös lesz, tehát neki a saját dolgával kellene törődni.

Budapest, Akadémiai, 1987. 83.