Állandóan figyeltük a londoni rádiót. A hírek szerint élénken tárgyaljuk a fegyverszünetet, ami órák, esetleg percek kérdése.

Kint nem merek mutatkozni, félek az átvonuló nyilas alakulatoktól. Két napja vonul itt már egy magyar páncélos SS-hadosztály. Szomorú látvány ezeket a fiatal magyar katonákat, majdnem gyerekeket német egyenruhában látni. Még mindig hisznek a győzelemben. A magyar katonaorvos félrehívott, azt mondta, félni lehet a visszavonuló katonaság atrocitásaitól, ezért bevisz a kórházba.

A kórház nagyon szép, tiszta, egy hatágyas szobában kapok helyet. Két magyar is van itt, egy csendőr, akit vakbéllel operáltak és egy román–magyar munkaszolgálatos katona. Goethe breviáriumát olvasom, amit kölcsönkaptam, utána alszom egy kicsit.

Hat órakor érkeznek ide az amerikaiak. Előbb csak két páncélkocsi jön, ezek a megfigyelők, de ekkor már a templomon fehér zászló leng, és nem sokkal ezután halljuk a tankok végtelen csörömpölését. Nem látni őket az ablakból, mert a főút a völgyön át vezet. Rengeteg lehet, pokoli a zörgés, csattogás. Néhány magyar SS-katona majdnem sírva könyörög a kórházban, hogy adjunk nekik valami magyar katonaruhát, akármilyet, nehogy német egyenruhában fogják el őket. Egy lengyel hadifogoly a mellettem levő szobában fekszik, berohan, s lelkesen ordítja, hogy a másik szobából látni a harckocsikat. Átrohanok; tényleg, a kórházzal szemben levő réten vagy harminc tank áll. Óriásiak! Sárga és téglapiros zsákok rajtuk, nehogy saját repülőik bombázzák őket. Furcsa érzés fog el. Szóval amerikai fogoly vagyok.

A doktor jön, hogy lemehetek a tiszti szállásra, de alighogy indulok, két hórihorgas amerikai katonába ütközöm. Kérdeznek, én – amit tudok angolul – pötyögök nekik. Megkínálnak egy Camellel, tisztek lehetnek. Behívom őket a kórházba, de ott se beszél senki angolul. Erre azt mondták, később visszajönnek, és mint a mókusok a fán, beugrottak a ház előtt álló óriási tankba, amelynek Betty volt a neve. Helyben megfordultak, kecsesen ugyan, de az volt az érzésem, elviszik az egész kórházat, és víg hallózás közben elrobogtak.

Nemsokára hoznak három sebesült németet. Ők is menekülőben voltak, de az autójukat egy amerikai páncélos kilőtte. Segítek az operációnál. A német, aki haslövést kapott, egész éjjel ordított a fájdalomtól, s állandóan az anyját hívta.