Mióta Péter Gábor elment, csak a napokat számlálom, s várom a választ, de a mai napig semmi pozitívum nem történt. Várunk, várunk, a nyilasok pedig fenyegetőznek, hogy eljön még otthon az ő idejük. Orosz–amerikai ellentétekről pletykáznak, arra építik vágyálmaikat.

Akad egy újabb időtöltő szórakozás, felszólítanak bennünket, hogy gondoskodjunk a szórakoztatásukról. Értsd: a hölgyek táncoljanak. Szóval táncmulatság lesz, de színielőadást is kell tartanunk, afféle varietét. Engem és Cserey Andrást bíznak meg a szervezéssel. Rögtön utánanézünk; zenész és artista szempontból elég kielégítő a helyzet, két napon keresztül hallgatjuk az előadókat, van egy-két tehetség, de borzalmas dilettánsokkal is találkozunk.

Szóval színigazgató vagyok. A társulati gondoknál azonban sokkal súlyosabbak az élelmezési gondok, roppant nehéz ugyanis a szegény színigazgatónak ellátnia magát, mert hiába van itt pénze, márkája valakinek, nem ér vele semmit. Könyörögni kell egy-egy tojásért és egy kis tejért. A jegyre, amit adnak, a németek mindent megkapnak, a magyarok számára minden elfogyott. Mi tudjuk, hogy nekik tele a pincéjük ma is mindennel. Rajtuk nem látunk foltos ruhát, kéregig letaposott cipőt, lyukas nadrágot. A magyar, hogy éhen ne haljon, elmegy tanyákra dolgozni, reggeltől estig trágyáz, kaszál, kapál egy legyektől körüldongott piszkos ágyért és az örökös gombócos káposztáért. Valamikor ilyen gombócokkal lőtték a törökök Szabácsot.

Ma Esterházy Móric atyától kedves levelet kaptam, Ering am Innből, melyben írja, hogy haza kellene menni. Oh, ha tudná, mennyire igaza van, még ma válaszolok néki. Hiányzik, hogy nincs mellettem, hiszen oly jól megértettük egymást.

Szombaton összecsomagolunk, és elhagyjuk Tannt. Átköltözünk Pfarrkirchenbe. Itt dolgozik az amerikai közigazgatás második szerve, és itt lesz a magyar körzetparancsnokság is.

Pfarrkirchen régi, kedves kis városka, völgyben fekszik, magas dombok veszik körül, Veszprémhez hasonlít, de kisebb. A legmagasabb dombon egy hagymakupolás templom áll, dómszerű méretekkel, az oltár mögött a Szent Sír másolata. A városka valamikor erődítmény lehetett, ezt mutatják a vizesárkok és [a] falmaradványok.