Fázunk, fázunk, alig tudunk tüzelőt szerezni, az a nyolc kiló szénpor, amit kaptunk, csak büdösítésre jó. Úgy üljük körül a kályhát, mint egy bálványt. A sétákon próbálunk kimelegedni. Közös sétánk kétszer van, délelőtt és délután, Kállay Miklós sétái után. Kállayt mindig egyedül viszik levegőre, nem engednek senkit a közelébe, nem beszélhet senkivel. Én ugyan kétszer, karácsony estéjén tudtam vele pár szót váltani. Egymás kezéből téptük ki a könyveket. Minden betű kevés, olvasni, olvasni! Tanulni nehezebb, mert nem tudunk koncentrálni. A fejünk tele van Pesttel. A hírek, amiket kintről hallunk, hol elferdítve, hol felnagyítva, rossz hangsúllyal jutnak el hozzánk, amiket még jobban kiszínezünk, elferdítünk, és ezzel keserves órákat szerzünk magunknak. Almásy Pál, Révay Kálmán és Koczkás Gyula, akik az irodában dolgoznak, ők igyekeznek biztató híreket közvetíteni.