Tegnap és ma olyan pokoli szél volt, hogy el sem tudtam eddig ilyet képzelni. A fegyház épületein felborzolta a cserepeket, és olyan muzsikát csapott, mintha az ördögök talpa alá húzta volna valami fertelmes banda. Egy szegény politikai rab a cellások közül, Dallos rádiómérnök felakasztotta magát. Nem bírta idegekkel.

A háború közeledik felénk. Van olyan nap is, hogy ötórás riadóban van részünk. Azt hallottuk, hogy elutazásunk egyelőre abbamarad, a fegyenceket sem viszik még. Ilyenkor azt érezzük, szenvedéseink csak nyúlnak-nyúlnak, a háború végtelen hónapjaival együtt. Ha ugyanis egy nap csend van, őreink már német győzelmekről mesélnek. Úgy érezzük ilyenkor magunkat, mintha dióhéjban hullámokon föl-le utaznánk, s csak a Jóisten az, akiben megkapaszkodhatunk.