Kállayt elvitték Németországba. A napokban Jeszenszky Sándorral találkozott a folyosón, akkor mondta, „könnyű nektek, ti itt maradtok, de engem elvisznek Németországba”. Délfelé jött egy német tiszt egy német diplomatával, és itt volt Gera országépítő, aki közben hangtalanul végigvizitált bennünket, sehol egy szót se szólt – ők vitték el Kállayt.

Most azt a szobát, ahol Kállay volt, Vörösné kapta meg a két picivel. Tegnap, mikor sírtak a gyerekek, Esterházy Móricot éppen nyírta Dezső, a fegyenc borbély, aki figyelmes lett a gyerekhangokra.

– Mi az, új vendégek és gyerekek? Mit csináltak ezek?

– Hát tudja, kérem – feleli Móric báty –, a nagyobbik golyószórót rejtegetett, és vadul lövöldözött, a kisebbik mindenáron el akart tulajdonítani egy repülőgépet, hogy Svájcba szökjön rajta, de elfogták, s most azért sír, mert a vádiratot olvassa. Hát így humorizálunk.

Egy másik, vidámabb eset. Vattay mesélt. Egy katonát vittek a hadtestbírósághoz, mert az őrhelyén berúgva találták, az őr azt állította, hogy nem volt berúgva, hiszen oly keveset ivott, mindössze három fröccsöt.

– Hát attól nem is lehet berúgni – állapították meg a bírák. – Hiszen három fröccs nem sok.

De az egyik bíró megkérdezte:

– Milyen fröccs volt, amit ivott?

– Vámőr fröccs, kérem.

– Hát az mi? – kérdezték.

– Hát az, kérem, három deci rum, két deci szilva.

Így viccelgetünk, ha van kedvünk. De még ki sem nevetjük magunkat, már megint újabb borzalom, felakasztanak két győri fiatalembert, akik József Attila Kört alapítottak Győrben. A hasbeszélő hóhér megint ügyetlen. Hosszú percekig kínlódnak a szerencsétlenek, s mikor leveszik őket, még dobog a szívük, úgyhogy az akasztásnál asszisztáló dr. Füzessy orvospátert ijedten hívják vissza.