Sopronból szén helyett furcsa hírek jönnek. Minden házat átkutatnak, keresik a szökevény katonákat. Vattay az ágyunk fölé feszületet tesz, ilyen volt a Pasaréti úti légópincében, itt is megnyugvást, bizalmat ad a szabaduláshoz. Nagyon vágyódom haza, otthon szeretnék ülni a kandallóm mellett… Ma is itt volt Esterházy Móric fia, Marcell. Rövid ideig láthatta apját.

Néha ülök, és nem jut eszembe semmi. Ha valami kis villanást látok a múltból, annak is pillanat múlva vége. A szobában valami pörgettyűjátékot találtak ki, azt játsszák mániákusan, reggel óta, „ember, ne mérgelődj”, ez a neve. Bánatosan buta játék.

Ó, mennyi levél jött valamikor hozzám, szinte gyűlöltük már a leveleket, a kérést, az érdeklődést, a névtelen darabírókat, az anonim leveleket, most meg olyan jó lenne egy-egy ilyen közönséges papírlap egy-két sorral. Nem bánnám, mi a tartalma, csak nekem címeznék.