Ma reggel 8 óra körül kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Hősies magatartása bennünket is megkeményít. Erődi-Harrach Tihamér elmondja, hogy azután találkozott Bajcsy-Zsilinszkyvel, miután az ügyvédje már közölte vele, hogy feltétlenül kivégzik. Bajcsy-Zsilinszky egy rezdüléssel sem árulta el, hogy tudja: meg kell halnia.

„Isten mindent hall és mindent lát, éljen Magyarország!”

Ezek az utolsó szavai. Nem volt kéznél hivatalos hóhér. Egy foglár, dilettáns artista, valami hasbeszélő és egy másik pribék végez vele, huszonöt-huszonöt pengőért. A hasbeszélő gyakran elégedetlenkedik, hogy rosszul megy az üzlet, kevés a kivégzés.

A karácsonyeste megrendítően szép volt. Kinek mije volt, mind a közös asztalra tette. Volt ott két cigaretta, egy darab kenyér, dohány, valami füstölt hús, kis száraz bejgli, szóval az, amit erre a pogány útra becsomagoltak, s elhoztuk hazulról. Mindenkinek boldog karácsonyt kívántunk, s elfogyasztottuk, amink volt, mikor váratlanul meglátogatott bennünket – s az ugyancsak Kőhidára internált veszprémi püspököt – a soproni apátplébános a fegyház lelkészével. Hozott egy csöppnyi karácsonyfát, két-három égő gyertyával, és almát, diót és karácsonyi tésztát. Ilyen hangulatban énekeltük el a Mennyből az angyalt, a Himnuszt, és csendesen lefeküdtünk.