Közeledik a karácsony. Gondolataim dideregve szállnak haza egy kis nyugalomért szörnyű állapotomban. Egyik percben magasan repülnek érzéseim, a másik pillanatban kétségek közé zuhanok. Annyit szeretnék írni Neked, Angyalom, de nincs hová? Annyiszor szeretnék Veled beszélni és nem vagy mellettem. Nem tudom, merre vagy, de olyan jól esik Rád gondolnom, mert ebben a fagyos kietlenségben Te vagy a melegség, akihez a gondolataim dideregve elszállnak, hogy egy kis nyugalmat adjál áldatlan állapotomban. Hozzám csak rémhírek jutnak el. Olyan jól esne valami vigasztaló meleg emberi szó, amit annyiszor kaptam Tőled. Nem tudom miért, de bízom, s a Jóisten kezét látom ebben a megpróbáltatásban. Tudom, Te is szenvedsz miattam. Érzem. De talán ezek az érzelemhullámok találkoznak valahol és kétszeres erővel segítenek rajtunk. Ahogy most ború van, kell, hogy jöjjön majd a derű. Hinni és mindig csak hinni. Látod, most, hogy beszélgettem Veled, a szívem is megnyugodott.