Kedves Misikém és Bábikám!

Remélem azóta megkaptátok a levelező lapokat, amiket vidékről írtam. Közben egy kis baleset történt velem, most 14-én fognak operálni a volt János szanatóriumban. Azt hiszem már pötyögtem erről valamit nektek, de ha nem, ugy ne vegyétek tulságosan tragikusnak, előbb utóbb keresztül kell esnem ezen a nyavalyámon. Az utóbbi időben a fájdalmak teljesen megbénitottak és már görbén kezdtem járni, kedvem sem volt játszani, ami nálam nagy szó.

Sajnos anyagilag agyonüt a dolog, mert most adtam vissza egy nagy filmfőszerepet, ami 40.000 forintot hozott volna, ezenkivül le kellett mondanom a júniusi szigeti előadásokat is, ami szintén nagy pénzt jelentett volna.

Kedveseink! Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen gyönyörű itt nálunk. Őrjöng az orgona és ömlik a szaga. Rengetegen keresnek, hogy elterjedt az operációm hire. Most érzem és látom, mennyire szeretnek az emberek engem. A régi emlékeim még élnek bennük, olyan nagy a postám, hogy beleőszülök a válaszolgatásba. A jövőm is nagyon biztató. Bár a jóból, ami körülvesz 10 százalékát odaküldhetném hozzátok. Hidd el, nagyon régen voltunk ilyen boldogok, mint most itt. Bútoraink, amit kaptunk, bidermeier és neobarokk. Gyönyörű. Van egy kis Skoda autónk. Most kaptuk Bécsből. Kis meggypiros kocsi, álom csinos, épp Mukihoz való.

Betegségem miatt holnap kijön a rádió ide hozzám és a Szülőföldem hullámhosszán üzenek nektek és az ismerősöknek. Nem tagadom, nagyon hiányoztok nekünk. Akkor lennénk igazán boldogok, ha ti is itt lennétek velünk és mint annyiszor, együtt tervezgetnénk bele a jövőbe. Igy sokat beszélünk rólatok. Reméljük, hogy jó lesz az az üzletnyitás ott a magyar negyedben, hiszen titeket is sokan szeretnek ott kint. A szanatóriumból majd bővebben fogok irni.

Csókolunk benneteket

Pali.

Kedves Miskám és Bábickám!

Jól érezted azt, hogy május 16-án megoperáltak. 4 és fél órás műtét volt, gyomrom nagy részét rezekálták. Bélösszenövéseim voltak s ez volt fájdalmaim fő oka. Ma már türhető állapotban vagyok, de teljesen étvágytalan és kedvtelen. Halálos fáradtság van bennem. Nincs kedvem semmihez. Itt van egy csodálatos szerv, az SZTK. Ha beteg vagy, akkor táppénzt kapsz. A fizetésed feléből pedig fizetik a klinikát a tanárt, orvosságot stb. Nagy megkönnyebbülés, hogy a betegeknek nem nyomja a fejét a betegség számlája.

Holnap, hétfőn megyek haza és majd bejárok kezelésre. Egy ugrásra vagyok hazulról és kis Skodánk angyali. Majd otthon fogom ezt a levelemet befejezni, remélem otthon jobban fog menni az írás. Kutya fáradt vagyok. Muki most fog bejönni. Remekül viselkedett, sajnos az aggodalomtól allergiás kiütéseket kapott.

Junius 1 kedd.

Tegnap óta itthon vagyok. Ma még kaptam egy röntgent és levették a kötésemet. Csak ne volnék olyan gyenge. Megkaptam utolsó leveleteket, ami részben jó, részben nem. Miskám, az tetszik benned, hogy bármilyen körülmények között sem veszted el a kedved és mindíg él benned a vállalkozási szellem. Igy helyes az életfelfogásod. Olyan vagy mint egy modern Fauszt. Ma is, de már régebben többször felmerült bennem az önvád… nem hagytalak én téged cserben?

A kertünk csodálatosan szép. Most nyílik a jázmin és az akác, képzelheted milyen szag van itt. Rengeteg a fekete rigó és isteni az énekük. Köszönjük a melegszivű soraitokat és kérlek Bauer Béláékat is öleljétek meg helyettünk. Titeket csókol sok szeretettel és várja leveleteket

Pali

Drága Misikém és Babám. Túl sok izgalom volt az elmúlt hetekben, úgy hogy ma még nehéz róla írni. Pali nagyon nagy műtéten ment keresztül, igy még elég gyenge és sovány. Reméljók 4-6 hét pihenés után küldhetünk fényképet. Most még a lapoknak sem engedem fotografálni. Legközelebb többet írok, mert én egy kicsit kilettem.

Ölellek nagyon sok szeretettel

Olgátok

Most látom, hogy a leveleket nem közölhetem teljes egészébe, mert rengeteg benne az idegen személyi kapcsolat, ami szerintem az olvasót nem érdekli és nem is érti, miről van szó.

Igy kizárólag csak azokat a részeket közlöm, amely szorosan hozzá tartozik a történet folytatásához és megértéséhez.

Aug. 22 péntek

Én úgy eszek mint egy kannibál. Mindent az ég világon. De nem akarok hízni. 12 kilót adtam le és eddig csak hármat szedtem vissza. Minden lötyög rajtam és a nyakam vékonyabb mint egy tíz éves gyereké.

Én maradok a mult évi színházamnál. Most nem lehet csak ugy a magam jószántából cserélni színházat. A főszezonban, decemberben fogok egy uj Maugham darabban játszani. Ha közben egy kicsit erősödök, szó van egy vidéki turnéról is, címe: Feleség kis hibával.

Szept. 10 1958

Már régen megjött a leveletek, de akkor éppen turné előtt állottam és nem volt időm válaszolni rá. Jelenleg a miskolci Avas Szállóban irom a levelem kézzel, mert az irógépemet nem hoztam magammal. Most Miskolc és környékén játszunk. Egy már 200-szor lejátszott darabban ugrottam be. Már játszottunk Szerencs, Ózd, Sárospatak, Erdőbényen, ma Kazinc-Barcikán (ez egy új város) csütörtök Diósgyőr, péntek Sátoraljaujhely aztán Eger stb. Fantasztikusan nagy a siker. A pénz persze az államé. Én 600 forintot kapok és szállodát. Ez elég jó kondició. A jövő héten Nyiregyháza és környékére megyünk, aztán Sopron, Györ stb.

Miskám ha levelet irsz, mindegyik boritékba tégy egy-egy borotva pengét, az itteni kapar. Mások is igy kapják, levélben. Persze itt is Muki vezet. Az utak rosszak, de a kis Skoda mindent kibír.

Drága Babám Miskám!

Ujra utazunk, akárcsak veletek lennénk. Pali jól birja és nagyon élvezi. Telt házak mindenütt.

Sok csók Olgátok.

Élem a magam reménytelen életét.

Itt már keményedik az idő és a város tele van náthás és influenzás nyavalyásokkal. Magam is nyavalygok miatta és most vannak a próbáim az uj Maugham darabból. A darab szép, de megint nincs szerepem benne. Mintha a sors tréfálkozna velem. Megérkezésem, mai szemmel nézve, sok hűhó semmiért. Sokszor teszem fel a kérdést magammal – hát érdemes volt annyit kiállanom és szenvednem, mert humanista és baloldali voltam. Nem jól vagyok. A gyomrom ismét felmondta a szolgálatot. Nem emészt. Hányingerem van és gyakran felszalad amit ettem. Ezt még tetézik a próbák alatt levő izgalmak is. Az idegeim nem birják ezt a nőt (Simon Zsuzsa). Szemtelenül túlteng és mindig engem macerál.

1958 December 3.

Képzeld, hogy bevagyok fogva. Próbák a KIRÁLYÉRT című darabból és közben hakni vidéken. Őrült vagyok? Nem. Kell a pénz. A háznak teljes rendbehozatala 80.000 forintba fog kerülni. Eddig 16 ezret lefizettünk és csak a pár szoba kész amibe lakunk. Az alagsor a lépcsők és a tető még hátra van. Muki ugy határozott ha kész lesz a ház, eladjuk. Neki van igaza. 700.000-et kaphatunk érte, majd veszünk egy kisebbet. Ezután, nekünk már az is elég lesz. Hol van a tavalyi nyár? Az igazgató-rendezőnő is mindíg azt vágja a fejemhez…maga csak volt, Jávor úr. Szívfacsaró, amit velem művel ez a nő. Hogy mért éppen ehez a színházhoz osztottak be? Nem akarok botrányt, nem akarok a régi Jávor lenni, de ne adj Isten ha egyszer kiborulok.

Mukim sincs jól. Ő is kivan idegileg, pedig próbálok neki nem panaszkodni, de ugy is tudja. Eszetekbe ne jusson az, amit mi csináltunk, még akkor sem, ha drótkeritésen kellene hasoncsúszva menni egy tál gersli levesért.

December 31, 1958

Szilveszter van és én egyedül didergek hideg szobámban. Mukim, dec. 20-án a premierem napján szívtrombózist kapott és egy órakor mentővel vittem be a szívklinikára. Hat hét rendes lefolyása ennek a cudar betegségnek, ha jóindulatú. Szegény Fekete Pali rosszul kapta be és már el is temettük. Képzelheted hogyan játszottam le hitvány kis szerepemet. A fejem mindenhol volt, csak nem a szinpadon. Sajnos engem rosszul osztottak be ehhez a színházhoz. Nem akarom leírni mi történt premier napján a színpadon köztem és az igazgatónő között. Majd Muki később referál róla. Nincs kizárva, hogy ez az eset ment a szívére. Hidd el, én is kivagyok készülve. És ma éjjel 15 fellépést kell megtennem Erdélyi Micivel. Régi filmslágereket éneklünk összekötve egy kis prózával. Most kezdek cihelődni. Még Mukihoz is be kell szaladjak, minden nap ott vagyok. Nem tudok nélküle meglenni egy napig sem, hogy ne lássam.

Újév. Jan. 1, 1959

Ma, talán újévre való tekintettel befűtött a bejárónő, de mire felébredtem, már elment. Most piszkálom a parazsat, hátha feléled. Képzeld, mit bumliztunk este 8-tól, reggel fél háromkor érkeztünk a Fészekbe. Itt volt az utolsó felléptünk. Rogyásig tömve idegen emberekkel. Egy-egy régi színészkolléga tök részegen. Velem is megitattak egy „chaser”-t. Féldeci rum pohár sörben. Hülye lesz tőle az ember, mint a kénkövet ivó ördögfióka. Fél hatkor értem haza dög fáradtan, le sem vetkőztem, csak döltem az ágyba. Most három óra van és megyek Mukihoz. Ez az év is jól kezdődik.

Január 14, 1979

Én nem tudom mi van velem. Állandóan sírós hangulatban vagyok. Talán azért mert túl sok volt az, ami az utóbbi időben velünk történt. Ezt a levelet a színház öltözőjében írom. Előbb jövök be, így van egy kis időm nektek is. Most kezdek öltözni, ne hogy elkéssek…

Most fejeztem be az első jelenetemet. Esküszöm nektek, vérzik a szívem magam miatt. Ha én ezt előre látom, akkor veletek töltöm a karácsonyt. Az igazgatónőmnek a szülei az előző érában Lipótvárosi kapitalisták voltak. A lányuk ma, a párt főembere. Darabokra fűrészelne, ha tudna. Vannak tipusok, akik nem tudják megbocsájtani, hogy valaha ki voltam. Nyelek-nyelek, de ma már megint a kiborulás szélén vagyok. Irtó marha voltam, amikor Kanadát otthagytam. Ott a Mukim is jól érezte magát, az unokái is ott voltak, no meg a fia is. De ő akkor a lánya után sóhajtozott. Na, mi aztán bekaptuk. Eszedbe ne jusson követni az utamat.

Talán vendégszerepelni fogok a Terézköruti Színpadon. Ma tárgyalok Szenes Ivánnal, Szenes Andor fiával. Ő az igazgató ott. Előadás után odamegyek valamit előadni, hogy mit, azt még nem tudom.

Január 19, 1959

Mukim ma már jól van, de nagyon türelmetlen. Haza akar jönni, pedig a hat hetet mindenképpen ki kell töltenie nyugalommal. Itthon mindíg csak izgalmak vannak és féltem őt.

Nem tudom, mi van velünk, de ez az elmult év katasztrófális volt. Vajjon a rosszból, mit várhatunk még? Én próbálok tisztességesen dolgozni, de ez a szörnyeteg igazgatónőm, mintha mesterségesen le akarna járatni. Hidd el Miskám, a régi színészi hitelem is megvan, de ez az istenverte senki eltörpít és megfojt. S az a szomorú, hogy orvoslásért sehova nem fordulhatok. Szellemi csődbe kerültem.

Megint elmúlt néhány nap. Itt az öltözőben gépelem a levelem. A darabnak nagy sikere van, sajnos a szerepem nyúlfarknyi. Mukim állapota rosszabbodott. Túl ideges és nyugtalan beteg. Most még én sem mehetek be hozzá néhány napig. Rettenetesen hiányolom.

Most két mennyei Horváth Jenő számot tanulok. Előadás után fogom énekelni a Kamara Variettében. (Volt Terézkörút) Most lett vége az előadásnak s így ezt a levelet holnap postázom január 26-án.

Február 12, 1959

Ma beszéltem Muki orvosaival, akik azt mondták, febr. 28-ig kell bent lennie. Borzasztó. Se vége se hossza. Nagyon vágyom utánna. Nem akarok szentimentális lenni, de ti is nagyon hiányoztok. Rengeteget gondolok rátok és veletek vagyok. Nincs barátom. Nincs a Mukin kívül senkim. Lángolások, lírák és sok minden más kihalt belőlem. Élek, mert az ösztönöm erre kényszerít, pedig de befejezném, ha nem lennék gyáva. A műsoromat nagy sikerrel csinálom a Varietében, ami jól jön, ha meghosszabbítják. Esténkínt 600 forint. Nem sok, de mit csináljak, ez lett a státuszom.

Május 4 1959

Kedves Miskám és Bábickám!

Most csak egy rövid levélkét írok, mert Mukim megigérte, hogy majd ő beszámol a történtekről részletesen. Ma van a születésnapja. Hála Istennek már jobban van, de amióta kijött a korházból, egy gyógyszer mérgezésen, én pedig egy vastagbélfertőzésen mentünk keresztül. Vajjon mi az új figura, ami ránk vár? Már nem is igaz, mi történik velünk.

Június 5, 1959

Leveletekre nem tudunk válaszolni mostanáig. Ugye nem hiszitek? Na elmondom a kis epizódokat így talán hitelt adtok szavaimnak.

Én május 11-én visszakerültem a klinikára. Hétfőn du. 6-kor jöttem be és este fél kilenckor már kés alatt voltam. Most már negyedik hete vagyok itt és rém lassan térek magamhoz. Vér és más transzfúziókat adnak. Sovány vagyok mint a miamii agarak és gyönge mint az őszi légy. Mukim éjjel nappal itt van mellettem. Írni tollal nem tudok s így egy ujjal pöcögtetve írom a géppel ezt a levelet az ágyam szélén. Közben itt volt Major Tamás és visszaszerződtettek a Nemzetihez. Kiss Ferenc is megjelent bocsánatot kérni. Úgy néz ki, hogy az egész nyarat a klinikán fogom tölteni. Rongy állapotban vagyok. Muki is kivan nagyon. De igérem, hogy mindent kipótolok, csak az erőm jöjjön vissza.

Június 19, 1959 Nagyon kusza írással egy oldal Olgától

Drága Misikém, Babám.

Most olvastam el leveleteket. Nagyon nehéz nekem írni, mert Palinál vagyok bent a korházban. Itt is alszok. Pali azt mondja, könnyebben érzi magát, nincs is fájdalma, csak néha a belei zavarják.

Nem tudok részletesen írni, mert nem akarom elhinni, amit az orvosok mondanak…menthetetlen. Pár hét vagy hónap. Bámulatos a fizikuma. Felkel, kimegy a fürdőszobába, sőt tegnap a korház kertjében sétáltunk. Napról-napra soványabb – sokat alszik… és én olyan vidáman beszélgetek és tervezek vele, hogy beleszakad a szívem.

Ha írtok, ne emlitsd a levélben, hogy erröl írtam. Köszönöm Misikém, Babám, nem kell semmi. Ami kellene, azt még nem találták fel.

Minden jót nektek, ölel Olga

Julius 3, 1959

Na végre-valahára meg van a helyes kapcsolat köztünk. Már attol tartottam, hogy elkallódott a levelem. Már volt rá eset. Szerencse az, hogy keresztezték egymást. Most meg azt látom, hogy az írógépemmel van baj, a kocsi nehezen megy. Én még mindíg itt fekszem a klinikán. Sőt a hét végén egy újabb meglepetésben volt részem. Kibujt az aranyerem. Majd megőrűltem a fájdalomtól. Most azt várom, hogy mikor esik a fejemre a plafon. Irtó szerencsém az, hogy Muki éjjel-nappal bent lehet nálam s így olyan ápolást kapok, amilyet még Ferenc Jóska sem kapott. Nagyon boldoggá tettél bennünket a leveleddel. Köszönöm a bélyegeket és a pengéket. Azóta szép simára nyúzom magam. Persze boldog izgalomba vagyok ha az őszi szezonra gondolok. Bevallom férfiasan, hogy nagyon vágytam már a Nemzeti után. Nem tudom, hogy mi lett a gyönyörű, híres szép magyar nyárral. Olyan gyalázatos, zivataros, sötét, esős, szeles idő van, hogy csak keserű emberekkel lehet beszélgetni, akinek más témájuk sincs, csak az időjárás. Tiszta novemberi az utcai hangulat. Az ember szívesen begyujtana a kályhába. Nekem így jobb, mert megbújok ágyamba és eröltetett alvási tempóba kezdek, mint a medvék. Egyelőre így telnek napjaim. Igaz, olyan gyenge vagyok, hogy egy kis szellő is felfordíthatna. Most elköszönök tőletek. Kifáradtam. Bauerékat ölelem. Titeket csókollak szeretettel. A közös ismerősöket szívből üdvözlöm.

Pali

Ez volt Pali utolsó levele.

Augusztus 22, 1959

Drága Babám, Miskám.

Megpróbálok írni nektek úgy ahogy tudok. Egyelőre ágyban vagyok – majdnem állandóan – de tegnap már kint voltam Pali sirjánál.

A rengeteg koszorút már elborította a sok friss virág, amit azok hoztak, akik nem tudtak bejutni a temetőbe. Ott fekszik a Farkasrétiben, gyönyörű pázsit, sok huhogó fa van körülötte… és nagy csönd. Én ott voltam a temetésen, de semmit sem tudok, annyi gyógyszert kaptam… csak úgy támogattak ide-oda.

Vele voltam, bent aludtam a kórházban 3 hónap és 3 napig. Most itt vagyok nélküle… és nincs mit csináljak. Minden közömbös. Ha leülök, úgy maradok és csak várok… de nem tudom mire várok. Ezt a levelet nem is nektek írom, csak úgy gondolkozom és írok. Közben nem is sírok… mert valahol bennem elszakadt valami. 25 évig imádni, vele együtt lenni és most nem maradt semmi. Közben arra gondolok, hogy ő nem is tudta, milyen beteg, hiszen állandóan tervezett, erröl beszélt nekem. Nemzeti Színház… társulati gyülés… szerepek… a jövő milyen lesz. Megbékélt volt, egy csöndes, nyugodt megbékélt életet akart élni. Boldog volt, hogy itthon van, mert érezte azt a nagy szeretetet, megbecsülést, amit kapott. A klinikán csak neki volt külön szobája és engem (ingyen) is ott engedtek lakni. Szép volt az utolsó ideje, mert nem engedték, hogy fájdalma legyen. Haza kocsiztunk párszor délután két injekció között. Olyankor egy-egy órára az injekció után friss volt… mindig azt mondta, most tudna menni játszani. Ha panaszkodott – csak azért – hogy mért gyengül el és mért nem tud hízni. Meg lehetett nyugtatni, hogy majd az is eljön. El is jött… most már biztos nyugodt és boldog.

Misikém, Babám, minden levelet köszönök, 2-3 szor is felolvastam neki őket, mert úgy érdekelte, hogy mi van veletek. Mindíg azon törte a fejét, hogy lenne, ha ti is itt lennétek. Szeretett titeket nagyon. Misikém. Senki másnak nem tudok írni, mutasd meg ezt a levelet barátainknak és mondd, hogy köszönöm a sürgönyöket. Fásult vagyok és csak várok… várok valamire… de mire? Semmim sincs, Pali elvitte azt is, ami bennem a motor volt. Gondom anyagilag nincs, de még ez sem segít. Az utolsó napjaimban élek még mindíg… azok törték össze a lelkemet… a lassú elmúlás… Augusztus 3-án lett rosszabbúl. Ettől a naptól már egy falatot sem evett, mert a gyomorszáj feletti daganat elzáródott. Kortyonkint itattam, de már nagyon nehezen ment le, pénteken még magánál volt néha egy-egy percre és folyton hívott oda és suttogta… Mukim nem jó… nem jó… De hogy mi nem jó azt nem tudta megmondani.

Szombaton, 8-án reggel, még tisztán mondta, hogy… éhes vagyok. Megivott egy kis kanál teát, de a második már visszacsurgott. Utánna még azt mondta… kenyeret. Kértem, hogy csókoljon meg és oda tettem mellé az arcomat… sokszor egymásután megcsókolt és kezével megsimogatta az arcom. Aztán elaludt és utánna soha többé nem tért magához. Szombattól a következő hét péntek hajnalig (4 óra) agóniában illetve kómában volt. Az orvosok minden napkonzíliumot tartottak és megállapították, hogy a szive olyan fiatal és egészséges, bár az áttétesek és a 39-40 fokos lázak széjjel rombolták – a szíve bírta. Folyadék nélkül hét napig bírta a szíve. Nem hasonlított már önmagára, csak a szép síma homloka és a gyönyörű haja volt ő. Az utolsó héten a száját letakarták vizes gézzel és a szemén is borogatás volt. Ott ültem vele az utolsó éjjel is (volt állandó külön ápolónő) fogtam a kezét… melegíteni próbáltam.

Reggel 3.30-kor kezdett lassubodni a légzése és a pulzusa…

…és reggel4 órakor egy boldog megelégedett sóhaj hagyta el – mint aki nagyon meg van elégedve – és azt mondja… na végre…

egyszerre csönd lett…

és Pali nem volt többé.