Kedves Babikám és Miskám!

Mikor ezt a levelet írom, már a fele utat megtettük a lengyel kikötőig. Ez a levél Southhamptonban lesz feladva, ahol szenelünk. Majd Koppenhága következik, ahol kiszállunk 2-3 órára és aztán Gnydia. Az út kellemes volna, de nagyon hánytorgós, különösen Mukinak, aki éppen ezért sokat fekszik. Nagyon nehéz volt a válás az unokáktól és a fiától. Rossz volt nézni, hogy kinlódott anya és fia. Persze a viszontlátást emlegették egymást erősítésére, amiben én nem nagyon hiszek, ismerve a távolságot meg a körülményeket. A hajón velünk utazik 16 magyar visszatérő, akik szerint Kanadában 8000 emberre tehető azok száma, akik haza akarnak menni.

Irtó izgatottak vagyunk, de a félelem elmult belőlem. Kiszállott. Képzelem, hogy milyen botrány lesz, ha megtudják, hogy hazajöttem. Igaz, nem is törődtem senkivel.

15 láda podgyászt hoztunk magunkkal. Remélem érintetlenül haza kerülnek. No majd meglátjuk.

Szeretnénk ha irnátok mindenről. J.P. c/o Kornis Dezső, Molnár ú. 30 Budapest.

Mukimmal együtt ölelünk, csókolunk benneteket

Pali

1957. Dec. 5

Kedves Bábikám és Miskám!

Végre itthon vagyunk. Képtelen voltam előbb írni, mert elképzelhetetlen milyen mozgadalomban vagyunk.

Óríási tömeg várt az állomáson, közönség és színészek vegyesen. Bárdy Gyuri és mások már Szobnál vártak. Diadal bevonulás volt. A nevető és síró arcok még most is kisértenek. Fájdalmasan gyönyörű volt, amíg élek, nem felejtem el.

Azóta azt mondhatnám, hogy egy perc szabadidőm sincsen. Hol a rádión gügyögök, hol interjúkat adok, hol képes riportokra visznek fotografálni. Majd minden este színházba kell menjünk. A színészek nagy része számomra ismeretlen. Az utánpótlás jó is, nem is. Nagyon sok színész paraszti származású, és ezek értékesebbek mint a kültelki vadvirágok. Láttam a Nemzetiben a Tisztújítást. A stílus a régi Borszem Jankó karikatúristáit juttatta eszembe. Bájos és mulatságos volt.

Én a volt Művész Színházban vagy Blaha Lujza Színházban fogok fellépni Taby László (aki a Ludas Matyi főszerkesztője) és Erdődy János szatírájában. Címe: SZEGÉNY JÓ MÁRTON. Január 22-én lesz a premierje. Mezey lesz a női partnerem. 6000 forint lesz a havi fizetésem, de a mellékessel felmehetek havi 15.000 forintra. A színházak tömve. A gombamódon nőtt espressokba alig lehet bemenni. Az építkezés rohamtempóban megy és az ellenforradalmi időknek már alig van nyoma. Az orvosi és társadalombiztosításban Amerika előtt járnak. Olyan tökéletes. Engem is kezelnek gyomorral, de még mindíg fáj. Nyombélfekélyem van az izgalmaktól. A vállamban porckopás van, azért fáj.

Amikor a leveleteket megkaptam, olyan izgatott lettem és majdnem végig bőgtem minden sorát. Ma is rém emocionális vagyok és most mindenre jobban reagálok, ami emberi érzelemmel függ össze.

Ládáink még nincsenek itt. A ház körűl most folynak a harcok. Ma Dec. 11. Este abba hagytam az írást mert késő volt. Már a rendelkező próbán túl vagyok. A darabtól nem vagyok oda, de nem rossz. Viszont van egy lehetőség, hogy ezzel a darabbal együtt a Kék Rókát is próbálom. T.i. a színészek a mellékessel keresnek igazán. Én most legalább öt helyen játszhatnék egyszerre.

Az élet hála Istennek nyugodtan dobog mindenhol. Semmi túlkapás. Most látom, milyen komisz az ellenpropaganda ott. Nem olyan forró a leves. Sőt! Higyjetek nekem. Sajnos a cigarettától kínlódunk, rengeteg cigaretta van, de nem a mi szájunk ízére valók.

Nyakig a próbákban vagyok. Most vasárnap tépre veszek fel énekszámokat Szilveszterre. A „Sej haj gyöngyvirág”-ból az én számaimat Kozák cigányzenekarával.

Hiányoztok a kutyafáját. Nem is gondoltuk, hogy ennyire megszerettünk benneteket.

Csókol

Pali

Dec. 8. 1957

Drága Babám és Misikém!

Holnap, hétfőn lesz két hete, hogy megérkeztünk Pestre és ma van az első nap, hogy hozzájutok az íráshoz. Leveleteket megkaptuk. Ági azonnal áthozta – nagyon élveztük és nagyon köszönjük. Pali rögtön elkezdett írni, de még mindíg csak a kezdeténél tart, mert nem volt és nincs semmire ideje, jóformán még aludni sem, mert esténkint a régi és új kollégákkal ülnek össze egy kicsit traccsolni. Pali parádi vizet iszik, a többiek fröcscsöt.

Ágival a találkozásról sokat tudnék írni, de erre most nincs idő. A képek után majd el tudod képzelni, mennyire megnőtt és milyen szép lett. Végtelen boldog a férjével, akit a festők legmagasabbra becsülnek. Végtelen szimpatikus, nagy kultúrájú (Ági is) szerény két művész. Még alig háromszor volt alkalmunk találkozni – telefonon többször – mert nagyon el vagyunk foglalva és ők is, de mérhetetlen jó érzés, hogy együtt lehetünk egy városban.

Bandi öcsém jön Paliért naponta kocsival és ő viszi mindenhova. Rövidesen mi is kapunk kocsit, Bécsből hozzák le a fiúk.

A ház kérdés jó úton halad, de el fog tartani esetleg egy hónapig is, amíg beköltözhetünk.

Babám, csak sürgöny stílusban tudok írni, annyi dolgunk van. Most készülünk Várkonyi Zolihoz vacsorára és közben állandóan cseng a telefon.

Tizenegy év alatt nem beszéltem kint annyit telefonon, mint itthon ez alatt a két hét alatt. Majd inkább gyakrabban írunk, hogy mindenről tudjatok.

Ölellek, drága Babám, Misikém, nagyok sok szeretettel

Olgátok

Karácsonyi képeslap

Drága Babám, Miskám!

Egy kicsit késve ugyan de éppen olyan jó szívvel kívánunk nektek, nagyon sok boldog új évet. A karácsony remélem szép lesz nektek, mi a családdal töltjük… végre!

Ölelünk nagyon sok szeretettel

Olga és Pali

Január 7. 1958

Drága Misikém, Babám!

Köszönjük a részletes és tartalmas beszámolót a cikkekkel együtt. Most én is beszámolok. Palinak 22-én lesz a premierje, naponta próbál és izgul. A gyomra sokkal jobb, hízott is vagy két-három kilót, mert nagyon le volt fogyva. A gallérjaiból, nadrágjaiból kiesett, most is sápadt még, de sokkal jobban van.

Jövő hónap elején kellene indulni a vidéki előadásoknak, de el akarják halasztani legalább egy héttel, mert nincs idő a kettőt egyszerre próbálni. Az lesz a komoly pénz. 26 előadásra van kötve Pali és 1500 forint a garancia előadásonkint. Ez is állami szervezet kezében van.

Még mindíg itt vagyunk a szigeten. Most várjuk, hogy mi lesz a beköltözéssel. A 15 ládánk még mindíg a Nyugatin telel. Nem akarjuk elhozatni amíg nincs döntés a lakásról.

Palinak fő a feje, habár a darab első és második felvonása megy már, de a harmadik felvonást csak ma kapta meg készre javítva. Premier után beszámolok.

Ágival ritkán találkozom, de naponta beszélünk telefonon. Ők erősen dolgoznak. A férje jövő hónapba megy Párizsba és onnan Hollandiába, kiállítása lesz. Ági nem megy vele. Írtó szép, sikkes, olyan vékony mint te Baba, csak sokkal magasabb. Édes, okos és rém fiatalnak néz ki – nagyon boldogan él a férjével.

Ölelünk benneteket és az összes barátokat (rátok bízzuk, hogy kik azok) nagyon szerető Olgátok és Pali – aki jelenleg nincs kéznél.

Január 31

Kedves Bábickám és Miskám!

Olyan túl dimenzionáltan élek, hogy még egy rendes levélírásra sincs időm. A premieren túl vagyok… siker, taps nekem, amikor kilépek a színpadra… nekem, de nem a darabnak. A pestiek, a szokott viccgyártók a „Szegény jó Márton”-t átkeresztelték Szegény jó Jávornak. De erről majd később.

Képzeljétek, én hülye elfelejtettem Max Factort hozni magammal és most kegyelemfestéken élek. A napokban fogok kapni Leichnert. Az is jó lesz.

Filmről eddig nem beszéltek, csak ajánlat jött. Erről kiderült, hogy a könyv nem jó. Minden, minden más. A régi filmjeim zsúfolt házzal mennek. Én még nem néztem meg egyetlen egyet sem. Nem akarok halottakkal találkozni. Sokan nincsenek már a régiek közül. Engem is nyom a jövőtől való rettegés. Orvoshoz járok C-vitamin és hormon injekciókra. Jót tesznek a szúrások.

Ha a városban sétálok, azt hiszem, ide tévedt holdutas vagyok. Ma különösen rossz napom van… születésnap. A mult évben együtt töltöttük. Emlékeztek? A kis rádióm tőletek hoz muzsikát és én ott vagyok köztetek. Hiányoztok! Nincs velem semmi baj, de mintha a fejemen járnék. Fásult vagyok. A darabot, amit játszom, nem szeretem. Üres, pakfon a szerepem. De muszáj volt. Most abba hagyom az írást és holnap folytatom…

Március 13, 1958

Ha megfigyelitek a levél kezdeti dátumát és a mostanit, észreveszitek, hogy közben nagy idő mult el. Persze, két premierem volt ezen idő alatt.

Egyik a Szegény jó Jávor, a másik, amit vidéken játszok – egy fantasztikusan szép egy felvonásos – Don Juan utolsó szerelme. A Szegény jó Jávor egy gyalázatos tákolmány és förtelmes agyréme két tehetségtelen fráternek – akik amellett még érzékenyek is a szörnyre – amit írtak. Annyi mérget még nem nyeltem a színészi pályafutásom alatt, mint amióta annál a színháznál vagyok. A dologban az a szomorú, hogy senkihez sem fordulhatsz segítségért. A színházi vonalon mindenki reszket a másiktól. Ezt levélben nem lehet megírni, mert olyan hosszú story.

Már bent lakunk a házban. A külügy fantasztikusan remekelt. Bár a színházi ügyek is hozzájuk tartoznának.

Debrecenben játszottam a mult héten, két előadást, zsúfolt házakkal a Vörös Bikában. Kb. 2600 ember nézett meg. 1600 forintot kaptam értük. It vendégszerepelni csak állami közületnél lehet és csak állami vállalattal lehet játszani. Semmi privát haknit nem lehet csinálni.

Pesten minden nap a színházad előtt megyek el. A neve most Irodalmi Színpad. Itt mindíg nagyon rád gondolok.

Befejezem. Nincs idegem írogatni. Még nagyon ki vagyok borulva sok minden miatt.

A Szenes suhancokat és az asztaltársaságukat öleljük, csókoljuk veletek együtt

Pali

Március 29, 1958

Drága Babám és Misikém!

Nagyon sietek válaszolni, mert szeretném ha ez a levél odaérne az indulásotok előtt. Nem tudom, hogy ezzel a turnéval mentek e Montreálba, ha igen, úgy hívd fel a fiamat, Öcsit. Na, beköltöztünk a házba. Néhány jó barát itt, köztük Baróthy Géza és sokat beszéltünk vele rólad, nagyon megörült amikor megmutattam a fényképeket.

Csak most jutunk hozzá, hogy kezdjünk rendezkedni, mert a ládákat csak itt a lakásban tudtuk kinyitni. El sem hozhattuk a Nyugatiról mostanáig, mert nem volt hova. A szigeten voltunk március 6-ig, vagyis 3 és fél hónapot.

Sajnos a lakás jóformán üres, a bútorok és minden egyéb eltünt. Egy merőkanál maradt a hatalmas ezüst készletemből. A butorért kárpótolni fognak. Az egész házban 4 törött szék, 2 kis asztal és a Pali díványa maradt, de ezt a lakó kutyái széjjel tépték. Persze a beépített szekrények és polcok itt vannak – oda vannak szögezve. Ennek dacára a ház már most a nagytakarítás után olyan mint egy kis kastély. Palival esténként üldögélünk a kandalló előtt, van egy remek világvevő rádiónk… nagyon élvezzük. Pali angyalian boldog és jókedvű, remekül néz ki. Meghízott vagy 5 kilót és tíz évet fiatalodott. Nagyon sok vidéki fellépésre hívják, hetenként egy-két szabad napja van, de jó is, mert kell a pénz… nagyon sok pénz kell amíg itt emberileg be tudunk rendezkedni. A kocsit jövő héten kapjuk. Egyszóval minden OK.

Nagyon imádok itt élni a házban, már kezdem úgy érezni, mintha el sem mentünk volna. Nem is hiszitek milyen messze van már New York. Minden nap szebb. Az egyetlen, ami visszahozza, a zene. A rádión keresztűl itt és a környező államokból rengeteg amerikai zenét közvetítenek. Ismerős dallamok. Babám, Miskám, rapszódikusan írok, ahogy eszembe jut, sokat beszélünk rólatok, Dezsőékről, tulajdonképpen senki másról.

Írjatok! Ölelünk nagyon sokszor

Olgátok és Pali

Május 9, 1958