A tanúkihallgatások során Hajnácskőy László volt csendőrezredes került sorra. Jelenleg letartóztatásban van.

Az elnök kérdésére elmondotta, hogy a nyilas éra alatt a belügyminisztériumban dolgozott október 29-től. A VII. osztálynak vezetője volt, ez a közbiztonsági osztály.

Elnök: Hallott ön a nyilas pártszolgálatosok súlyos kilengéseiről?

Tanú: Ilyen kilengések voltak vagyon, személyi és életbiztonság ellen.

A tanú ezután elmondotta, hogy egy ezredestől hasonló tájékoztatást kapott. Ez is elment Ládayhoz vagy Vajnához, most nem tudja határozottan. A tanú ezután beszámolt arról, hogy Budapesten történtek gyilkosságok zsidókkal szemben. Ezt jelentette Vajna Gábornak és erre Vajna hivatkozott Szálasira, mégpedig úgy, hogy a forradalomnak velejárója a pártszolgálatosok tevékenysége. Nem szabad ezek ellen az emberek ellen tenni semmit.

Elnök: Vajna Gábor! Igaz ez?

Vajna: Nem igaz.

A tanú ezután elmondja, hogy 1945 januárjában helyzetjelentéseket készített Szálasi részére, amelyben a párt kilengései ismét szerepeltek. Ez a jelentés visszajött Szálasi széljegyzetével. A tanú elmondja, hogy Szálasi kézjegye volt a széljegyzetek mellett. Szálasi írásának lényege az volt, hogy ha kilengések fordulnak is elő a párttagok részéről, ez természetes, ez velejárója a forradalomnak.

Elnök: Szálasi, igaz?

Szálasi: Kaptam helyzetjelentéseket általános körvonalazással és valószínű, hogy ez a megjegyzés lehetett rajta, amit már megmondottam.

Elnök (Hajnácskőyhez): Mondja szemébe!

Tanú: Láttam, rajtam kívül tanúval is tudom igazolni.

Szálasi kijelenti, hogy ilyen idétlenséget nem írt.

Hajnácskőy a népügyész kérdésére kijelenti, hogy egyszer a városparancsnoktól kapott utasítás értelmében elnökölt a totális mozgósítás minisztere mellé beosztott bíróság ülésén, amely a disszidens külképviseleti személyek ellen hozott ítéletet, majd részleteket mond el a Kiss János, Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai ellen indított perről, amelyben ülnök volt. Előadja, hogy a tárgyaláson, amely két napig tartott, a hallgatóság soraiban három padsort töltöttek be a nemzeti számonkérőszék tisztjei és legénysége, ott volt a parancsnokhelyettes, Radó százados, a tiszteknek oldalfegyverük volt. Ez a bíróság tizenegy vádlott ügyében ítélkezett. Ő maga – vallja – nem kapott semmilyen utasítást az ítéletre vonatkozóan. Bajcsy-Zsilinszky ügyével kapcsolatban figyelmeztette Dominics tárgyalásvezető őrnagyot a parlamenti kiadatásra vonatkozóan, mire ügyét elkülönítették. Voltak bizonyos jelenségek – vallja tovább, – amelyek nyomasztólag hatottak. A tárgyalást megelőzőleg a számonkérőszék tagjai hangoztatták, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet, amely zárt borítékban őrzendő, felnyitják és megnézik, ki hogyan szavazott. Ugyancsak a tárgyalást megelőzőleg egy másik ügyben, ahol egy fiatalabb tiszt ellen az volt a vád, hogy a Dunahidakat mentesíteni akarta, a robbanóanyagtól és fel akarta venni a kapcsolatot a Szovjettel, a bíróság illetéktelennek nyilvánította magát és ezért a számonkérőszék a szavazóbírák közül egyiket elfogta. Tudott ezenkívül arról is, hogy osztályáról hét tisztet elfogtak, részben a németek, részben a számonkérőszék. Ezek mind kihatással voltak rá.

• Ezek szerint ön nem érezte magát szabad és független bírónak – teszi fel a kérdést a népügyész.

• Nem – válaszolja a tanú.