Ebéd 4 körül. Fél 5-kor sorakozó. A tűzoltólaktanya közelében levő templomba megyünk esti misére. Modern stílusú, gyönyörű, hatalmas épület. Mellette a plébánia romokban. A templom sarkát is megbontotta a bomba. A hatalmas orgona sípjai sajátosan, burkolat nélkül sorakoznak az evangéliumi oldalon. Néhányat kiütött a szilánk. A templom gótikus boltíveire dongaboltozat simul. Az oltáron csak két gyertya ég. Férfit alig látni, csak nők vannak. A mise egyes részeit németül olvassák. A latin feleleteket a nép is énekli. A latint torzítják. Énekük kellemes, összetanult. Mindig különös meghatottság fog el, ha először vagyok egy templomban. Ma fokozottan érzem ezt. Úgy látom, nemcsak engem fog el imádságos hangulat, a többiek is meghatódtak. Érdekesek ezek a fiúk! Otthon mosdatlan szájúak, itt meg Istenhez fordulnak. Mise után prédikáció. Háborús prédikáció az otthontalanok, szétszórtak, szétszakítottak vigasztalására… (Friedrichshafen, Dél-Németország)

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.