Este gyümölcsíz, és ami szinte hihetetlen a magyar hadseregnél, tejeskávé a vacsora. Ma érdekes híreket hallottam. Egyik, hogy a törökök a magyar katonaság és [a] leventék hazaszállítását kívánják, és akkor ők szállnák meg az orosz helyett az országot. A másik, hogy Svájc abban az esetben, ha a német és az angol megegyezik, hadat üzen az orosznak. A vacsora gyümölcsíz. A fiúknak az a gyanúja, hogy a fejesek zsiványkodnak, mert mint az egyik hadapród elszólásából kitűnt, este vaj kellett volna vacsorára. Most alighanem a reggelire járó lekvár másik felét kapjuk. Ezzel szemben, amint a suttogó propaganda mondja, Pribék zászlós felesége, egy dísznőstény vajas dzsemet óhajtott reggelire. A családok kihozásának más oldalról is jelentkezik következménye. Két úriasszony összeszólalkozott az óvóhelyen, és az egyik azzal torkolta le a másikat, hogy ő érettségizett. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

(A háromgyermekes Somfai János a bakonybéli római katolikus elemi népiskola tanítója volt, amikor 1944 novemberében behívták katonának. Egy gyors és felületes kivégzést követően Németországba vezényelték.)

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.