Az elnök ezután Csia Sándor kihallgatását befejezte és utasította a fogházőrt, hogy vezessék elő Gera József vádlottat.

Gera: Belátom azt, hogy tévedtem, hibáztam, amikor az egyoldalú német propaganda, sőt blöff kockázatát vállaltam, de tagadom, hogy tudatosan bűnöztem volna nemzetem ellen.

A vádlott ezután az elnök kérésére elmondja, hogy október 15-ét megelőzően, augusztus végén, amikor a kormány betiltotta a pártokat, ő vidéken tartózkodott, azonnal feljött Budapestre, ahol a pártvezetőtől azt a rendelkezést kapta, hogy igyekezzék a szervezetek szétesését megóvni, lehetőleg kézben tartani és az érintkezést fenntartani a pártszervezetekkel. Ennek a feladatnak elvégzése végett jelentem én meg, – miután az Andrássy út 60. alá nem mehettünk – Kovarcz Emil lakásán. Ennek módozatait tárgyaltuk meg az általános szervezet vezetőjével és a propagandaosztály akkori vezetőjével. Abban állapodtunk meg, hogy valahogyan személyesen futár útján és propagandaanyag kijuttatásával kívánjuk az érintkezést fenntartani a szervezetekkel. A tervet azonban nem lehetett végrehajtani. Amikor bizonyos idő múlva elmentem Kovarcz lakására, nem találtam ott senkit. Később, úgy szeptember 17-e – 18-a körül megtudtam, hogy a Hűvösvölgyben tartózkodik. Kimentem hozzá és ott a pártvezetőkkel beszéltem, aki nagy vonásokban tájékoztatott a helyzetről. Elmondotta, hogy meglehetősen kiéleződött a magyar kormányzat és a németek között a helyzet. Szálasi azt is elmondotta neki, hogy minden valószínűség szerint rendszerváltozás fog bekövetkezni, amelyben a párt is szerepet kap.

Elnök: Azt nem mondta, hogy a döntés magának Hitlernek kezében van?

Gera: Ezt nem mondta.

Elnök: Volt-e arról szó, hogy a Kovarcznak adott utasításban az is benne van, hogy az előkészületi munkálatokkal kapcsolatosan a németektől is fegyvert kaptak? A nyomozás során Ön azt mondta, utólag sikerült megtudnia, hogy Kovarcz bizalmas utasítást kapott a németekkel való kapcsolatok felvételére, ami már hatalomátvételi szándékra mutat. Miért mondta Ön ezt?

Gera: Nem emlékszem, hogy mondtam.

Elnök: Szálasitól nem hallott mást? Nem érdeklődött a közelebbi módozatokról, hogy mikor és hogyan fog történni a Kovarcz által megszervezendő hatalomátvétel? Milyen további utasításokat kapott Ön Kovarcztól?

Gera: Pártvonatkozású utasításokat. Kovarcz általánosságban arra kért, hogy a szervezeteket éberen tartsam kézben.

Elnök: Milyen célt szolgált az az Önhöz intézett felhívás, „tartsa kézben a szervezeteket”?

Gera: Mint a párt régi tagja kaptam a felhívást.

Elnök: Micsoda feladatokat rótt Önre ez az utasítás?

Gera: Tulajdonképpen semmit. Magam is tudtam és éreztem, hogy az ötödik kerék szerepére voltam kárhoztatva, úgyhogy Kovarcczal összeütközésbe is kerültem.

Elnök: Miért? Mert szemrehányást tett Kovarcznak, hogy elintézett mindent, hogy ő nem hagyott Önnek semmit?

Gera: Azért, mert akkor én semmiért nem vállalhatok felelősséget.

Elnök: A nyomozás során tett vallomásában Ön itt is mondott valamit, azt is mondta, hogy Kovarcz hűvösvölgyi lakása, egy SS-ezredes szállásán volt.

Gera: Igen, ezt láttam.

Elnök: És mit szólt Kovarcz, mi az ő feladata?

Gera: Azt mondta, hogy a hatalomátvétellel kapcsolatos előkészületek megtétele. Azt is mondta, hogy totális megbízást kapott erre.

Elnök: Ön a nyomozás során azt mondotta, hogy nyilvánvaló volt, hogy ez az akció a németek tudtával és beleegyezésével történik.

Gera: Azt gondoltam már abból is, hogy egy német alakulat szállásán lakik.

Elnök: Ebből nyilvánvalónak látta, de azt nem látta, hogy tárgyalt volna?

Gera: Egy német őrnagy gyakran megfordult Kovarcznál és tárgyalt vele. Ebből konstruáltam azt, hogy a németekkel együtt történik a dolog.

Elnök: Önnek bizonyos összeköttető szerepéről nem volt szó, egyrészt párt, másrészt a Kovarcz-féle szervezési akció között?

Gera: Nem, az én feladatom az lett volna, hogy továbbítsam a párt felé Kovarcz utasításait.

Elnök: Tudja azt, hogy a vidéki szervezetek olyan utasítást kaptak, hogy adandó alkalommal vegyék fel a kapcsolatot az ottani német vezetőkkel.

Gera: Erre gyanakodtam.

Elnök: Ön minden eshetőségről beszélt, különösen olyan eshetőségre, amelyben a hatalom átvételéhez erőszak szükséges.

• Mit gondolt, hogy akkor a németek hogyan fognak közreműködni?

Gera: Akkor mindenki tudta, hogy páncélosok vonultak fel, stb.

Elnök: Szóval Ön gondolt a lehetőségre?

Gera: Mindenki látta, tudta.

Elnök: De mit gondolt, mi lesz a németek szerepe?

Gera: Ugyanaz, mint március 19-én volt. Hogy pressziót gyakorolnak a kormányzatra és a kormányzóra.

Elnök: Tehát ez azt jelenti, hogy aktív segítséget nyújtsanak a hatalom átvételéhez. Tehát Ön gondolt erre, mégpedig nemcsak lelki, hanem fizikai presszióra?

Gera: Március 19-e után mindenki látta, hogy a magyar szuverenitás csak látszat-szuverenitás.

Elnök: Azt kérdezem, Ön minek volt tudatában? Hogyha elérkezik a hatalomátvételre irányuló akció és a kormány ellenszegül, akkor mit csinál a Nyilaskeresztes Párt. Egyszerűen belenyugszik és lemond a hatalomról?

Gera: Egy percig sem gondoltam, hogy a párt önmaga erőszakkal veszi át a hatalmat.

Elnök: Tehát német segítséggel?

Gera: Az alkotmányos tényezők…

Elnök: Ön elismerte, hogy a Kovarcz-féle szervezkedés minden eshetőségre történt. Ez a hatalmi szó érvényesítésére is vonatkozik. Hogyan mondhatja tehát, hogy egy percig sem gondolt arra, hogy hatalmi szóval történik az akció.

Gera: Arra nem gondoltam, hogy erőszakot fognak alkalmazni.

Elnök: Egészen megdöbbentő cinizmus.

A továbbiakban arra vonatkozóan tesz fel kérdést, miről tárgyaltak október első napjaiban Szálasival.

Vádlott szerint Kemény Gábor társaságában járt Szálasinál és Szálasi egy körrendeletet diktált le neki. Kovarcz ekkor már egy másik SS-szálláson tartózkodott.

Elnök: Mire vonatkozott ez a körrendelet?

Gera: A párt működésének megindításáról abban az esetben, ha az átállítás megtörténik.

Az elnök kérdéseire hangoztatja, hogy Szálasi azt mondta neki, hogy a döntés Hitler kezében van. Ezt azonban részletesen nem magyarázta meg, mert közben valaki megérkezett a német követségről s azzal elvonult tanácskozásra.

Elnök: Ön azt mondta, Szálasi akkor kijelentette, hogy a döntés Hitler kezében van. Hogyan értette Ön ezt?

Gera: A magyar válság Hitlerig jutott. Hitler fogja eldönteni, milyen módozatokat követünk, a kormányzó hogyan adja át a hatalmat, a kormány lemond…

Elnök: Mindenben külföldi állam fog dönteni?

Gera: Fájdalom, ez március 19-én is így volt.

Elnök: Fájdalom, hogy ehhez egy magyar párt módot nyújtott. Mert ha ellen nem is álltak volna, legalábbis passzív rezisztenciához folyamodhattak volna. Minden személyi veszélyeztetettség nélkül ez minimum lett volna. Nem látta Ön azt, hogy a hitleri hozzájárulás éppen arra mutat, hogy erőszakra készülnek?

Gera: Sajnos, a németek által megszállva tartott területen Hitler nélkül nem történhetett semmi.

Elnök: Megint mást beszél. Hitler abban a pillanatban megadta volna hozzájárulását, hogy egy olyan párt simán hatalomra jusson, amely a háborút intenzívebben akarja folytatni. Nem látja Ön ezt? Ez is arra mutat, hogy itt erőszakos hatalomátvételnek eshetőségéről volt szó.

Gera: Ez feltétlenül erőszakot jelentene.

Elnök: Mi aggálya lehetett volna Hitlernek arra, hogy önök simán kormányhatalomra juthassanak.

Gera: Nem tudok feleletet adni.

Az elnök ezután az 1944. október 15-i eseményekkel kapcsolatban kérdezte ki a vádlottat.

Elnök: Mit gondolt Ön, minek alapján jutott Szálasi hatalomra? Mi segítette Szálasit?

Gera: Nem voltam tájékoztatva, hogy minek alapján. Hogy a háttérben mi történt, milyen tárgyalások előzték meg, nem tudom.

Az elnök kérdésére ezután a vádlott elmondotta, hogy Hitler kijelentései alapján bízott a V fegyverekben.

Elnök: Hitt ennek a világszédelgőnek?

Gera: Nem tudtam, hogy világszédelgő.

Az elnök megállapítja, hogy október 15-én a nép nagy tömegei igazán már nem akarták a háborút. A nép már nem akarta a háborút. A nép legfeljebb nem mert fellépni önökkel szemben, – folytatta – mert ott voltak önök mögött a német fegyveres erők. Az elnök ezután Szálasi Ferenchez fordul és megkérdezi tőle, hogy a tárgyaláson elhangzottak után változatlanul fenntartja-e a népre való hivatkozását. Szálasi igennel válaszol az elnök kérdésére. Az elnök ezután Kemény Gáborhoz fordul és megkérdi: Ön is fenntartja változatlanul a népre való hivatkozást? – Én nem hivatkoztam a népre – mondja Kemény. – Magy így folytatja: Ilyen értelemben a nép többsége nem állott mögöttünk. Meg voltunk győződve arról, hogy kormányra jutásunk után hozzánk csatlakozik.

Elnök: Szóval meg voltak győződve, hogy az önök hatalomra jutása befolyásolni fogja a népet.

Kemény: Igen.

Elnök: Ez egészen új dolog. Milyen alapon remélték?

Kemény: A hatalom birtokosaival szemben a parlamenti pártok magatartása mindig úgy nyilvánult meg, hogy csatlakoztak.

Elnök: Na tessék! Szóval abban bíztak, hogy önökhöz, mint hatalomvédőkhöz a tömegek tódulni fognak.

Kemény: Akik nem tartoztak hozzánk, igen.

Ezután folytatták Gera József vádlott kihallgatását. Az elnök kérdéseire a vádlott elmondja, hogy 1944. október 15-ének délutánján a Pasaréti úton Kovarcz Emil szállásán voltak. Kovarcz állandóan zárt ajtók mögött tárgyalt, neki pedig nem volt semmi érintkezési területe vele. Csendőrtisztek, katonatisztek, rendőrtisztek jöttek állandóan, hogy miről tárgyaltak, azt a vádlott állítása szerint nem tudja. Fogalmam sem volt arról, mi történik – jelenti ki, kezével is gesztikulálva. Én nem voltam belevonva sem az előkészítésbe, sem az október 15-i események kivitelébe. Kovarcz kapott totális megbízatást, nekem nem volt semmi szerepem.

Elnök: Ön azt sem tudta, hogy most aktuálissá vált a hatalomátvétele?

Gera: De igen tudtam. Természetesen, hatalommegszerzésre törekszik.

Elnök: Szóval tudta, hogy most elérkezett a hatalomátvételnek ideje akár a kormányzó beleegyezésével, akár annak ellenére.

Gera: Ezt nem tudhattam. Nem érintkeztem senkivel, a kulisszák mögötti eseményeket nem láthattam.

Elnök: Arról mit tudott meg, hogyan történt a hatalom átvétele? Hogyan szállták meg az egyes épületeket?

Gera: Nem tudom, hogyan történt a hatalom átvétele. Azt is csak hallomásból tudtam meg, hogy a rádiót állítólag megszállták, pártszolgálatos katonák német katonákkal együtt. Hogy mikor, nem tudom.

Elnök: Mikor szerzett értesülést Szálasi és a kormányzó között lefolyt bizonyos tárgyalásokról.

Gera: Magyarországra való visszajövetelem után hallottam bajtársaimtól. Engem egészen megdöbbentett. Nem tudtam, hogy közvetlenül tárgyaltak.

Elnök: Arról sem tudott, hogy a kormányzónak volt egy állítólagos lemondó nyilatkozata?

Gera: Erről sem tudtam, úgy voltam tájékozódva, hogy Horthy megbízta Szálasit a miniszterelnökséggel. Azonban nem közvetlen eszmecsere alapján.

Elnök: Egyszóval erről általában tudott.

Gera: Arról tudtam, hogy a kormányzó átadta a hatalmat.

Elnök: Ön ezt nem tartotta lényeges momentumnak?

Gera: Hogy átadta a hatalmat, nem.

Gera az elnök kérdésére azt mondotta, hogy nem tudja, mikor történt a hatalomátadás, de gondolja, hogy 16-án virradóra.

Az elnök emlékeztette a vádlottat arra, hogy ez a kérdés szerepelt az úgynevezett országújjáépítési tervben. Gera nem emlékezett már rá. Először, ahogy az elnök előadta, a Függetlenség október 19-i számában jelent meg ez a tervezet. Szálasi maga is bevallotta ezt. A minisztertanács változtatása után végleges formájában a Függetlenség október 22-i számában jelent meg. Az elnök a Függetlenség október 19-i számából idézte: „A kormányzó 1944. október 16-án a kora reggeli órákban német védelem alá helyezte magát Lakatos miniszterelnökkel egyetemben. A kormányzó szóbelileg kijelentette a felhatalmazást október 16-án reggel, amelynek alapján sürgősen intézkedni kellett az ország felelős legfelsőbb vezetésének megalkotásáról. A kormányzó október 16-án délelőtt szóbelileg visszavonta mindazt, amit reggel kijelentett. Indoka: Nem ura szabad akaratának, így nem szólhat az ügyek további vitelébe és nem tekinti magát államfőnek. A kormányzó október 16-án este visszavonta október 15-i proklamációját. A kormányzó október 16-án este beadott lemondásában a kormányzói ügyek vitelével a pártvezetőt bízta meg.”

Elnök: Ez volt az eredeti szöveg?

Szálasi: Igen.

Az elnök előadta, hogy a másik szöveg, amit a minisztertanács elfogadott, a kormányzó október 16-án este bízta meg az új kormány megalakításával a pártvezetőt, akkor mondott le kormányzói tisztségéről.

Elnök: Szálasi Ferenc, mi szükség volt erre a módosításra? Az első szövegben Ön azt mondja, hogy a kormányzó 16-án reggel szóbeli kijelentésben meghatalmazást tett, amelynek alapján sürgős intézkedéseket kell tenni az ország vezetésének megalakítására. Aztán azt mondja, hogy a kormányzó október 16-án még ezt a szóbeli kijelentést is visszavonta azzal az indoklással, hogy nem ura szabad akaratának. Csak 16-án este történt volna az, hogy azután írásban visszavonta a fegyverszüneti proklamációt és beadta lemondását. Ez egészen más, mint ahogy Ön vallomást tett. Tudniillik azt mondotta éppen, hogy a kormányzó már 16-án a reggeli órákban Ön előtt lemondó nyilatkozatot tett szóban és Önnek megbízást adott. Ebben az Ön megfogalmazásában erről egy szót sem szólt. Reggel csak egy általános kormányzói kijelentésre hivatkozik, amelynek alapján gyorsan intézkedni kell, de a kormányzó még ezt a délelőtti kijelentést is visszavonta. A további szöveg szerint írásbelileg történt volna a lemondás és az Önnek adott megbízás.

Szálasi: Fenntartom, amit mondottam. Felmerült ez a gondolat részéről, de elállt tőle, ezt határozottan állítom. Délelőtt folyamán történt az én megbízatásom.

Elnök: Saját maga szolgáltat dokumentumot. Kijelenti, hogy a kormányzó felhatalmazó nyilatkozatot adott, amit ezután 16-án délelőtt vissza is vont, tehát az Ön saját maga nyújtotta dokumentum szerint akkor, amikor Ön megkapta a kormányzást, akkor az volt a helyzet, hogy a kormányzó azt a nyilatkozatot, amit reggel állítólag tett, visszavonta azzal az indoklással, hogy nem ura szabad akaratának.

Szálasi: Fenntartom, amit mondottam.

Elnök: A többi vádlott, mit szól ehhez? Kemény Gábor nem lát ebben ellentétet? Ön is eddigi vallomása során azt mondotta, hogy amikor 16-án a délelőtti órákban Ön Szálasi Ferencet elkísérte a kormányzói kihallgatásra, Szálasi visszajövet közölte önnel, hogy a kormányzó lemondott szóban és neki adott megbízást az ügyek vitelében és az államfői jogkör ideiglenes ellátására. Ezt mondotta?

Kemény: Igen.

Elnök: Itt azonban, az első szövegben az úgynevezett országépítési tervben egészen más volt, nem is szólt lemondásról, csak felhatalmazásról, amelynek alapján intézkedni kellett az ország megüresedett vezetésének megalkotásáról. Sőt a kormányzó ezt a felhatalmazási nyilatkozatot október 16-án délelőtt szóbelileg visszavonta.

Kemény: Erről nem tudok.

Elnök: Az az érdekes, hogy ennek megfelel az Ön nyomozati vallomásának az a része, amelyben arról beszél, hogy Szálasi háromszor volt a kormányzónál, amit Ön most módosítani látszik. Ez arra mutat, hogy háromszor volt nála. Ezért kérdezem Önt, mert Ön a tegnapi nap folyamán egészen váratlan őszinteséggel mutatott éppen a tárgyalás végén feltett kérdésemmel kapcsolatosan, nem lehetne Öntől most is hasonlóan őszintének mutatkozó választ kapni.

Kemény: Én reggel voltam a kormányzónál és én azt tudom, hogy erről Lakatos tárgyalt Veesenmayerrel.

Elnök: Ne menjünk ilyen messzire Szálasitól nem kaptam megfelelő választ a két szöveg ügyében. Az igaz, hogy Szálasi Ferenc Önnek, amint kijött a kormányzótól azt mondotta, hogy a kormányzó lemondott és ő kifejezetten megbízta a miniszterelnöki teendőkkel és az államfői jogkör ideiglenes ellátásával? Mert Szálasi saját szövegezése mást mutat.

• Önnek erre minden valószínűség szerint emlékeznie kell, mert hiszen az akkori helyzet megítélése szempontjából lényeges. Szálasi azt mondotta Önnek, hogy nehéz volt tárgyalni. Miért?

Kemény: Mert bizonyos szempontból megmakacsolta magát.

Elnök: Ebből következik, Szálasi szándéka az volt, hogy a kormányzó lemondjon. Ha a lemondás kérdése függőben maradt, ez azt jelenti, hogy Szálasi a lemondást forszírozta.

Kemény: Nem tudom, forszírozta-e.

Elnök: Szálasi Ferenc! Megkérdezem, de kifejezetten igennel vagy nemmel feleljen, megtörtént-e ez a visszavonó nyilatkozat a kormányzó részéről október 16-án délelőtt az előző kijelentést illetőleg vagy nem?

Szálasi: A visszavonó nyilatkozat ilyen formában nem történt meg.

Elnök: Ön állandóan más formáról beszél. Ön kifejezetten azt írta, a kormányzó október 16-án visszavonta mindazt, amit reggel kijelentett.

Szálasi: Fenntartom azt, amit elmondottam.

Elnök: Akkor miért fogalmazta meg így?

Szálasi: Nem az én fogalmazásom. Az újságban jelent meg. Én fogalmaztam, de nem tudom, hogy az újság hogyan közölte.

Elnök (ismét Keményhez): Ön nem tudna jobban emlékezni? Nem hallott valamit a kormányzói visszavonó nyilatkozatról akkoriban? Nem beszélgettek erről?

Kemény: Azt hiszem, hallottam. Ezzel volt kapcsolatos az esti tárgyalás Lakatossal.

Elnök: Ön tárgyalt?

Kemény: Igen, Beregfyvel együtt voltam ott.

Elnök: Szóval, Ön már 16-án hallotta, hogy a kormányzó szóbeli kijelentését visszavonta.

Elnök: Nem lehet csak úgy emlékezni. Ennek életbevágóan fontos dolgok. Nem is egy ember élete függ ezektől. Szóval a tárgyalás Veesenmayernél folyt.

Kemény: Lakatos volt a közvetítő. Ő megbeszélte a fogalmazványt a kormányzóval vagy odavitte, mert visszajött azzal, hogy stiláris módosításokat javasolnak.

Elnök: Tehát az alatt, amíg Önök ott voltak Veesenmayernél, Lakatos felment a kormányzóhoz? Azzal jött vissza, hogy a kormányzó stiláris módosításokat akar. Így volt?

Elnök: Elvben megvolt a kormányzói hozzájárulás a lemondáshoz?

Kemény: Igen.

Elnök: A Szálasi részére adandó kabinetátalakítás és államfői jogkör ideiglenes betöltésére felhatalmazást illetőleg?

Kemény: Ez lett volna a szövegben, amiről tárgyaltak.

Elnök: De lényegileg e három pontban megvolt a kormányzói hozzájárulás?

Kemény: Igen.

Elnök: Figyelmeztetem, hogy Önben egészen váratlanul már tegnap is bizonyos őszinteségi jelek mutatkoztak. Talán belátja a nemzetével szemben elkövetett bűnöket és érzi azt a kötelességet, hogy legalább azt tegye meg, hogy őszinte kijelentéseivel járuljon hozzá azoknak a bizonyos, részleteiben még homályban lévő események a felderítéshez.

Kemény: Én csak azt tudom arra mondani, hogy Lakatos az új fogalmazású szöveggel Veesenmayerrel együtt ment vissza a kormányzóhoz.

Elnök: Miért, hogyan került sor erre a tárgyalásra. Tud arról, hogy Veesenmayerrel közölték, hogy a kormányzó nem hajlandó semmire, tartja magát?

Kemény: Én azt hiszem, igen.

Elnök: Arról nem tudott, milyen a kormányzó helyzete, igaz-e, hogy szabad akarat elhatározásból járhat el?

Kemény: Az én véleményem szerint ő maga kérte német védőőrizetét. Ezt Veesenmayer mondta.

Elnök: Ez nem sokat jelent.

Kemény: - … és Horthy az SS-parancsnokság épületében volt.

Elnök: Önöktől kellett félnie? Miért kellett neki védőőrizet?

• Ez is az akkori világ hazug frazeológiájának egyik alkateleme. Védőőrizet… lefogták, magyarul így hívják, nem pedig védőőrizetnek.

• Nem hallott Ön olyasmit, – kérdezi ezután az elnök, – a kormányzót azzal próbálták befolyásolni, hogy ebben az esetben remélheti csak azt, hogy fiát visszakapja?

Kemény: Ezt utólag hallottam.

Elnök: Ön tehát mire következtetett Lakatos kijelentéseiből? Önnek tisztán kellett látni a helyzetet, hogy a kormányzó, aki Szálasi saját fogalmazása szerint is már 16-án délelőtt arra hivatkozott, hogy nem ura szabad akaratának, Ön hogy látta a helyzetet akkor abban a vonatkozásban, hogy ura a helyzetnek?

Kemény: Emberileg százszázalékosan nem volt ura, azonban én úgy fogtam fel… Ez valószínűnek is tűnik fel, hogy ő befolyás alatt állt, hogy ő akkor államfői kötelességét… mert ő megtagadhatta volna. (Kemény a válaszadás során egy mondat közben is többször hosszabb ideig hallgat, gondolkozik.)

Elnök: Szóval kényszer hatása alatt, azonban éppenúgy teljesítette államfői kötelességét, hogy nem volt ura szabad akaratának, így érti ezt? Kemény: Így látom utólag, azonban visszagondolva valószínűnek tűnik, hogy befolyásolva érezte magát.

Elnök: Kitől?

Kemény: Már a helyzetben, ami akkor volt…

Elnök: Lakatos ebben a vonatkozásban nem tett kijelentést? Nézze, Lakatos tanúként lesz kihallgatva ebben az ügyben.

Kemény: Lakatos mondta, nem, pont ezzel kapcsolatban, hogy Horthy nem jól érzi magát. (Gúnyos derültség.)

Elnök: Miért nem érzi magát jól?

Kemény: Nyugtalan és… nem tud továbbiakat…

Elnök: Na és azután mi lett a végeredménye ezeknek a Lakatos közvetítésével folytatott tárgyalásoknak? Kemény: Az, hogy Veesenmayer Lakatossal visszajött és közölték az aláírt lemondási nyilatkozatot.

Az elnök ezután újból Gerát hallgatja ki.

• Szálasitól Ön utasítást kapott a párt vezetésére, – kérdezi mi volt a leglényegesebb rendelkezése ezt követően?

Gera: Rendelkeztem a pártszolgálatról is a pártvezető kívánságára.

Elnök: Az volt a feladata a pártszolgálatnak, hogy támogassa a rendészeti alakulatok munkáját, vagyis lényegében egy rendészeti teendőkkel megbízott alakulat volt?

Gera: Azonban később olyan rendelkezést nyert, hogy a pártszolgálat önállóan nem járhat el csak rendőrrel vagy csendőrrel együtt és ilyen esetekben a rendőr vagy csendőr mint szakközeg parancsnokol abban az esetben is, ha ketten járnak el.

Elnök: Van Önnek tudomása arról, hogy ez a pártszolgálat milyen visszaéléseket és atrocitásokat követett el? A pártszolgálatosokat – így folytatta – nem ő látta el fegyverrel, nem tudja kitől kapták a fegyvereket valószínűnek tartja, hogy az október 15-i felfegyverzésből maradt náluk. Ezenkívül Budapest hadműveleti terület lévén, mindenki könnyen juthatott fegyverhez.

Elnök: A rendelkezést ki adta ki arra vonatkozóan, hogy a pártszolgálat felfegyverzendő.

Gera: Én nem adtam ki.

Az elnök ezután felolvassa a vádlottnak a nyomozás során tett vallomását, amelyben elismerte, hogy 1944 novemberében ő rendelkezett a pártszolgálatosok fegyverviseléséről. A vádlott azzal védekezik, hogy ennek a rendelkezésnek inkább az volt a célja, hogy elvegyék a fegyvert azoktól, akik engedély nélkül fegyvert viseltek.

Elnök: Öldöklésről nem hallott?

Gera: Konkrét formában ilyen jelentés hozzám nem érkezett.

Elnök: Mit csinált Ön ekkor?

Gera előadta, hogy határozott utasítást adott Kiszelynek a benyújtott panaszok haladéktalan megvizsgálására és orvoslására. Ez volt a lényege a rendelkezésnek.

Elnök: S amikor megkínozták az embereket, erre hogy intézkedett?

Gera: Hozzám megkínzásáról jelentés nem futott be. Sokszor szögezték ellenem ezt a vádat, azonban kiderült, hogy ezek a bestialitások jórészt a körülzárt Budapesten történtek, amikor én már nem tartózkodtam itt.

Nagy Vince (közbeszól): Már októberben is történtek.

Gera: Ezeket nem pártszolgálatosok követték el, rablóbandák garázdálkodtak a fővárosban.

Elnök: Az Önök párttagjai közül kerültek ki.

Gera: Könnyen hozzá tudtak jutni nyilas karszalaghoz és mindenki ezzel járt.

Elnök: A kiürítéssel kapcsolatban adott ki rendelkezést?

Gera: Adtam, a pártvezető rendelkezésére.

Az elnök most ismertette Gera József beszédeit.

Gera a többi között azt mondotta, „százszor inkább kell a hősi halált választani, mint a becstelen életet”. Nem nagyon látom, hogy az Önök díszes vezető-társaságában valaki inkább a hősi halált választotta volna, – jegyezte meg az elnök, majd a népbírák kérdeztek. Lészay: Tud-e arról, hogy a Katona József utca 21. számú házból 273 zsidót éjszaka elvittek a Szabadság-térre, ott félig levetkőztették őket, nyolcvan munkaszolgálatost kiválasztottak közülük a Duna-partra vitték és agyonlőtték őket. A többit pedig a gettóba hurcolták, holott védett házban voltak.

Gera: Ezt most hallom először életemben.

Mérő: Ön kiadott intézkedést, hogy orvosolják az ilyen eseteket. Kapott jelentéseket arról, hogy valóban orvosolták is?

Gera: Én ezt átadtam a rendőrkapitánynak.

Mérő: Egészen jól orvosolták az ilyen eseteket, mert akkor kivitték az embereket a Duna-partra, összelövöldözték és belelökték a Dunába. Ezzel orvosolták azokat az eseteket, amelyekről Ön hallott.

Mérő népbíró további kérdésére, hogy meglátogatta-e Szálasit a Verbőczy utcai SS házban, Gera kijelenti, hogy egyszer volt ott.

Mérő: Hallott a hidak felrobbantásáról?

Gera: Igen, azt hiszem a Dunántúlon értesültem már róla.

Korbacsics népbíró: Ön úgy akarja magát beállítani, mint aki nem ténykedett, mint akinek nem volt megfelelő hatásköre. Ön Szálasi után a legmagasabb funkcionáriusa volt a pártnak és Kovarcz Önnek alárendeltje volt.

Gera: Régebben.

A népbíró megállapítja, hogy a vádlott felelőssége szempontjából az a lényeges, hogy az ő működése alatt követték el ezeket a cselekményeket olyan egyének, aki alája tartoztak és akiknek az irányelveket a vádlott elé tárja, hogy itt nemcsak a zsidókat bántották, mert amikor már megtörtént a zsidók gettóba szorítása, akkor sem lehetett katonaköteles korban lévő férfiaknak az utcán mozogni és egymásután kutatták át a házakat. A vádlott a népügyész kérdésére kijelenti, hogy 1945 augusztusában Csatay honvédelmi miniszternek a partizánok elleni harcra felajánlották a kárpátaljai, erdélyi és délvidéki nyilas pártszervezeteket, ez azonban a pártvezető rendeletére történt. A népügyész ezután azt kérdezi a vádlottól, emlékszik-e arra a november 19-i minisztertanácsra, amelyen elhatározták, hogy arra való tekintettel, hogy a svéd kormánytól az elismerés még nem érkezett meg, háromnapos ultimátumot adnak és ha addig nem érkezik meg az elismerés, akkor a svéd védlevelekkel rendelkező zsidókat átadják a Vajnának. A vádlott erre nem emlékszik, mire a népügyész Kemény Gábort kérdezni meg, aki kijelenti: Tudomása szerint a kormányzat úgy rendelkezett, hogy amennyiben az elismerés záros határidőn belül nem érkezik meg, úgy ezeket a kivételezett zsidókat átadják a zsidó ügyekkel foglalkozó osztályoknak.

Frank: Milyen elismerésről volt szó?

Kemény: A svéd kormány elismeréséről.

Frank: Ha a svéd kormány a magyar kormányt nem ismeri el, akiket a menleveleseket nem tekinti azoknak, átadják a csendőrségnek és ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a nem menlevelesek.

Kemény: Igen.