Egész délelőtt a Történeti Osztályban feldúlt raktáranyagokat mentettünk le a pincébe. Még mindig sok aranyat találtunk. Ezüst edényeket, evőeszközöket, kelyheket, monstranciákat kilószámra szedtünk össze. A Történeti Osztály tisztviselői közül ma sem segített senki. Ezeket [az] osztályuk anyaga egyáltalán nem érdekli. Méri Pista összeszedte a gyűrűket is. A földön szétszórt rengeteg holmi között még aranygyűrűk is szép számmal akadtak. Éppen ebédelni kezdek, mikor hallom: „minden ember föl, mert ég a lapidárium!” Rohanunk föl, valóban teljes erővel égett. Hamar elrakattam az ajtó körüli fadolgokat, a szomszédos kiadványraktárt is kiüríttettem. Azután léket vágtunk a befagyott vízmedence jegén, és vödörláncot alkotva nekiláttunk az oltásnak. Egyidejűleg azonban óriási tömeg, ládákba csomagolt muníciót kellett elhordanunk, mert a tűz pár méterre[l] odébb javában pattogott. Az utcáról is befogtunk nőket-férfiakat. Előkerítettünk egy nyomorult, kézzel hajtható fecskendőt is. (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)