„A náci ostobaság határtalan” – írta a Népakarat című szociáldemokrata napilap ma már ismeretlen szerzője, e mondat akár cikkének címe is lehetne. Tudósítás a „hitlerizmus” követőinek bűneiről, botladozásairól „a Szovjetunió hatalmas világerejét és jelentőségét” dicsérő újságíró tollából. Az írás állításával szemben az igazság az volt, hogy a náci vezetők nem Japánba akartak menni, inkább Argentínában és más dél-amerikai országban kerestek menedéket.
Németország összeomlás előtt – Bécs hadműveleti terület
A Vörös Hadsereg és a szövetséges seregek szédületes előretörései Németország belseje felé teljes zűrzavart keltettek Hitler bérenceinek a táborában. A frontok egyre-másra bomlanak fel, már csak kisebb egységek képesek az ellenállásra. [A] csapategységek és a haditengerészet kötelékei egymás után lázadnak fel. A koppenhágai lázadást alig verték le, máris Bornholm szigetén tört ki újabb lázadás a haditengerészek között. Ugyanígy kezdődött Vilmos császár imperialista hatalmának bukása.
Már emigrációra készülődnek, s egy harmadik világháború lehetőségében reménykednek. Terveik szerint az új világháborút a külföldre kimentett összegekkel akarják előkészíteni a nemzetközi kartellek segítségével. A nácik arra számítanak, hogy ezek a kartellek a háború után bekövetkező szociális változásoktól való félelmükben ismét támogatni fogják a német reakció hatalomra jutását, mint ahogyan támogatták a hitlerizmust, még fegyveres segítséggel is.
A náci ostobaság határtalan. Képtelen számolni azzal a nagy változással, ami bekövetkezett, és még most is képtelen felmérni a Szovjetunió hatalmas világerejét és jelentőségét.
A náci vezetők Japánba készülnek emigrációba, és propagandájuk székhelyéül Tokiót szemelték ki. Göbbels – mint ahogyan Walter Lippmann leleplezi – tárgyalásokat folytat japán vezetőkkel, hogy ha Németországot teljesen leverik, a náci propaganda székhelyét Tokióba teszik át.
[A] hír szerint már szerelik is Tokióban az emigrációs német propagandaadót, amely azonnal megkezdené működését, mihelyt a náciknak menekülni kellene.
Más jelek is mutatják a náci vezetők készülődését a külföldre menekülésre. Mindenütt megkezdték a pártnévsorok megsemmisítését, hogy elkerüljék a sorsot, ami a háborús bűnösökre vár.
Ezek a jelenségek pontosan mutatják a nagyszerű szovjet-orosz és szövetséges fegyvertények jelentőségét és kihatását, Magyarország teljesen felszabadult a náci uralom alól. Nagykanizsa sértetlenül szovjet kézre került. Ezzel Németország elvesztette utolsó nyersolajforrásait, holott hatalmas erőkkel próbálta védeni a magyar olajmezőket. Északabbra a szovjet erők Ausztria fővárosának, Bécsnek az ostromát kezdték meg. Hitler egyik legvéresebb kezű hóhérját, [Josef] Dietrich SS-fővezért nevezte ki Bécs védelmének katonai főparancsnokául. Ez a hírhedt náci vezér hajtotta végre a legtöbb gyilkosságot a hitlerizmus uralma alatt. Ausztria népe ellenállásra készülődik, és Tito tábornagy osztrák zászlóaljakat szervez a hozzá csatlakozott munkásokból.
Baldur von S[ch]irach legnagyobb gondja, hogy az osztrákokat elijessze a partizánmozgalmaktól. Tirolban például ötvenezer márkát tűzött ki egy partizáncsoport vezetőjének a fejére.
Ugyanakkor Csehszlovákián keresztül hatalmas szovjet-orosz ék tör Ausztria belseje felé. A nyugati fronton Montgomery tábornagy csapatai Hollandiát tisztítják meg a német egységektől. A Zuider Zee irányából rendezetlen német csapatoszlopok igyekeznek az ország belsejébe. A 9. amerikai hadsereg Hannover felé nyomul. Patton tábornok Gothát érte el, és Türingia felé tör előre.