Újév reggelén, negyed nyolc körül nagy dörejre ébredtünk. Három, egymást követő dörej hangzott. Tudtam, hogy az épületet érte találat. Jön is a jelentés, hogy a templom hátulsó részét, a vízcsatornát érte a lövés. Négy négyzetméter területen lecsúszott a cserép, felszakadt a csatorna két méter hosszúságban. A cserép a légópincénk kijáratára omlott. Egy erős tartóvas is leszakadt. A lelkészi lakás tetőzete is a közel eső részen megrongálódott. A másik találat a tornyot érte. Egy nagy követ letört. A kő a templom palával fedett részére esett, ott nagy lyukat vágott, és az udvarra zuhant. A palatető több helyen át van lyuggatva. Fájdalmas újévi tapasztalat volt… Híreket egymásról egyre kevesebbet hallunk. A telefon egyre ritkábban szól. Villanyszolgáltatás néha csak 2-3 óra naponta az egyenáramon. 3-án teljesen meg is szűnt. A rádióból is egyre kevesebb hírt hallunk. A budapesti harctéri helyzetről sem kapunk sem belföldi, sem külföldi megbízható híreket. Még újévig lehetett kenyeret kapni, de azóta nem. Egyre inkább a puszta létfenntartásra szorul az érdeklődés és tevékenység. Hamar dél van, és hamar este lesz – mégis hosszúak a napok. Már a légópincében lakik mindenki. (Pest)