Délután újabb trén jött. Lovaikat bekötötték a lelkészi hivatalba és tanácsterembe. Ezek felforgattak az irodában és a lakásomban mindent-mindent, de nem vittek el semmi lényegest. Este sokáig fenn voltam a lakásban, addig még épségben megvolt. Sokáig leselkedtem, hogy ki tudjak szökni… Hallottam, hogy orgonán játszik valaki kivehető dallamot. A tiszt volt ott, és egy orosz nő, akik másnap a lakásomba költöztek be. Visszajövet a szanatóriumból, ahova többször átmentem, a tanácsteremben hallottam zongoraszót. Bemegyek. Egy alacsony orosz el volt merülve a zongorázásban. Ő is kihozta valami nóta melódiáját. Kijött velem az udvarra, mondtam, hogy a bunkerba megyek, de nem akartam sem a mi, sem az iskola óvóhelyét megmutatni. Átmentem vele a templomon, aztán a szomszéd ház óvóhelye felé mentem, majd ismét megfordultam, erre ő gyanút fogott, és elkezdett hangosan beszélni és mutogatni, hogy az ő eszén nem lehet túljárni. S mondogatta, hogy fasiszta, hitlerista vagyok. Tiltakoztam, és elmentem tőle az iskola felé. (Pest)