Egész délelőtt azzal voltam elfoglalva, hogy a szanatóriumba fekvőhelynek faágyat, matracot, takarót, élelmiszert s ruhát, fehérneműt vigyek át darabonként. Ekkor már az új csapat volt beszállásolva. Nagy teherautók álltak az első udvaron. Rajtuk keresztül kellett a szanatóriumba átlopakodni. Délelőtt lementem az óvóhelyre és a pincébe. Láttam, hogy megmaradt három sonka. Felhoztam, és néhány befőttet is. Egész nap dolgoztam. Kezemben fazék, hónom alatt egy vöröskereszttel ellátott vattacsomó és egy darab penészes kenyér. Mellemen a vöröskeresztes védőlap, orosz nyelvű. Egy orosz katona le is tépte, többen elolvasták, de attól kezdve szabadabban mozoghattam. Olyan fáradt voltam, hogy estére meggörbültem, nem tudtam kiegyenesedni. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 98.