Reggel vízért mentem át az iskolába. Alig tudtam visszajönni, olyan nagy volt az ágyúzás és gépfegyverezés. Klára sem jött át a szanatóriumból, Ádám sem az iskolából. Délelőtt a lakásunk padlásáról hánytuk le a havat. Az eső miatt a hó nagy része a tetőről lecsúszott és leolvadt. Ha beázik is a plafon, nem sok víz csorog be. A tornyot ma megint egy lövés találta [el]. Nagy kő van a torony alatt az utcán. Egy másik darab nagy rézlapot is találtam a szanatórium előtt a kertben, áthoztam azt is. Egy gránát ütötte [át] a Lövölde tér 1. számú nagy ház 4. emeleti ablaka alatt a falat. Ma senki sem volt künn az utcán. Én akartam a szanatóriumba átmenni, de jöttek a repülők. Itt volt Gáncs, piros karszalagot hozott, azt mondotta, hogy a Keletinél vannak az oroszok. Igen veszélyes most már a künttartózkodás. Tegnap Bandit nem eresztettem el a Rózsák terére temetni a szeretetotthon halottjait. Ma délben az ebédet is az óvóhelyen főztük meg. Eddig még minden reggel mosakodtam és borotválkoztam... Tegnap este hangszóróval kiáltottak át az oroszok, hogy adjátok meg magatokat, lesz villany, víz, élelem. Most délután három óra van, nagy becsapódások. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 93–94.