Reggel siettem Ágihoz, krumplit vittem neki… Hazafelé jövet a Király utca közepén (a Hársfa utcát elhagyva) egy ember feküdt vérében. Gránát találta el. Ha Ágitól egyenest hazajövök, engem is [el]találhatott volna. Hazajövet már nagyon erősen folyt a harc a Liget felől. Bementem Heintzhez, hoztam három kenyeret és két préshurkát. Még fent ebédeltünk… Egész nap nagy támadás volt, szinte szakadatlanul szólt az ágyú és a gépfegyver. Délután fél kettőkor két katona jött be az udvarra, és figyelmeztetett, hogy az utcára ne menjen senki, mert az oroszok már a Ligetben vannak. Több nagy csattanás hallatszott ebben az időben. Egy gránát a torony rézsisakját érte, egy rézlemezt a szobor mögött találtam lehullva. Lassan beesteledett, szitálni kezdett az eső. A sokfelé megrongált tetőn beesett a hó. Gyertyánk már elfogyott, a vastag gyertyából még nyolc centiméter van, de nincs bele. Mikor meggyújtottuk, azt mondtam, mire végig ér, valamilyen irányban meglesz a döntés. Villany már egy hete nincs. [Egykor] olyan szenvedélyes rádiós voltam, [most meg] milyen könnyen meg tudok lenni rádió nélkül. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 92–93.