Du. 1 órára a MÁV-kórházba mentem úrvacsorát osztani sebesült katonáknak. Fél kettőkor megkezdhettem és fél ötre befejeztem. Lenn az alagsorban és az óvóhelyen a folyosón voltak a betegek. Egy ágyban több helyen ketten is feküdtek. Aznap 3 gránátbelövés is érte a kórházat. Legalább 15–17-szer is mondtam kis beszédet és imát. Az ápolónő buzgósága meghatott. Saját kenyerét adta úrvacsorai kenyérnek, mert amit vittem, elfogyott. Csia Lajos orvos fiával is ott találkoztam, és [a] feleségével. Nagyon fáradtan jöttem haza. Hétfőn délelőtt bevásárolni mentem, mert az új évben még egy krajcárt sem adtam ki, kivéve jan. 5-én vettem 1 p[engő] 30 f[illér]ért kenyeret. A fűszeresnél csak kávépótló és WC-papír volt, azt vettem. Elmentem Heintzhez, kaptam sonkát és két kenyeret. Nagy diadallal vittem haza, 100 p[engő]t fizettem érte. Villany nem volt. Hamar besötétedett. Gyertyánk fogytán. Víz még van. Aránylag a legcsendesebb nap volt. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 91.