Reggel hallom, hogy felmentő seregek vannak úton Budapest felé. Gondoltam, hogy nehéz nap lesz a mai. Erős ágyú- és gépfegyverszó hallatszott közelről. Korán lementem a légópincébe. Augustinus [Szent Ágoston – a szerk.] vallomásait olvasom néhány napja. Közben megtudtam, hogy a földszinti vízvezeték is ad a parókiára vizet. Nekiláttam, Ádám fiamat is mozgósítottam, és minden üres edényt telehordtunk vízzel. Újból Augustinust olvastam, majd fél kettő körül a három német katona sírjára elhozták a katonai kereszteket. Az őrmester nagy gonddal elegyengette a sírt, telerakták fenyőágakkal. Kértem, hogy [a] hozzátartozóik címét adja ide. Kérdeztem, hogy mondjak-e imádságot? Intett, hogy igen. Három német katona jelenlétében, az udvaron palástban elmondtam a Vaterunsert [Miatyánk – a szerk.] és az áldást… Alig végeztem el ezt a megrendítő temetést, egy asszony jön, hogy atyját a Hunyadi téren kell eltemetni. Adatait felvettem, és azonnal indultam a palásttal. A Király utca 78. számú ház kapuja alatt volt a koporsó. Ott sokan gyülekeztek. Palástosan átkísértem [őket] a Hunyadi téren megásott sírhoz. Szemben a Király utcában 8-9 holttest hevert. Gettóból szökötteket lőttek le, és nem temették el őket. (Pest)