Tegnap végre megtudtam, hova ment az [az] átkozott vonat, mellyel elhurcoltak. [Bergen-]Belsen, Hannover mellett. Egy új név, új cél számomra, ahová el kell jutnom. Rettentően félek. Tudom, hogy mindenkitől érdeklődnöm kell, de nem merek, illetőleg nem merem az utolsó kérdést feltenni: ismerték-e Deáknét? Rettenetes dolog az egész. Húzom tudat alatt a dolgokat, mert minél később tudom meg a rossz valóságot, annál jobb. A bizonytalanság mégis jobb, mint a biztos rossz. S tudod, hogy én pesszimista vagyok. Bár olyan tudnék lenni, mint mások, akik úgy mennek a feleségük után, mintha nyaralásról hoznák haza. Tegnap a Jointnak [JDC, a világ vezető zsidó humanitárius szervezete – a szerk.] valamilyen vezetője járt nálam. [olvashatatlan szó] úr. Úgy látszik, éppolyan csibész, mint a többi „Joint-vezér”. Nem baj. [A] cél szentesíti az eszközt. Hajlandó vagyok akárkivel együttműködni, csak Téged elérjelek. (Bécs, Ausztria)