Egy hónapja, hogy az oroszok bejöttek. Egy hónapja, hogy Mikes kegyelmes úr meghalt. Nehéz hónap volt ez. Tele megpróbáltatással. A Jóisten segítségével azonban még élünk és vagyunk. Ma Bőbe[n] voltunk. A házakon kívül disznót perzselnek. Repülőgépeket láttunk a közelünkben leszállni. Bőben a káplán úrnál elolvastuk a győri körlevelet, melyben szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy báró Apor Vilmos győri püspök 3 golyótól találva nagypénteken, április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sebesülésébe. Szenvedését papjaiért, egyházmegyéjéért, szeretett hazájáért és Magyarország vezetőiért ajánlotta fel. – Bizony könny szorongatta a szívemet. Nyáron még ministráltam neki. Hazafelé a damonyai malomban voltam, ahol Kovács Jóskától érdekes történetet hallottam, melynek szenvedő alanya ő volt. Elmondta, hogy Sopronból hazafelé jövet, mint állították két zsidóval egyetemben a falhoz, és akarták agyonlőni. (Bő, Vas megye)