Erős ágyúzásra ébredtünk. Ruhástól fekszünk. ½ 6-kor a pincében voltunk már. Délelőtt a szalmába bújtunk, mert a németek minden férfit el akartak vinni. Az egész falu [Répceszentgyörgy] férfi lakossága elfutott. Délután merészkedtek elő néhányan. Híreket hoznak, hogy bekerítettek bennünket. Istenem, csak ments meg bennünket. Itt volt délután a bíró, [a] jegyző. Beszélgettünk. Pincénk tele van emberrel. Kegyelmes Úr kint ül a templom előtt, és fogadni akarja a lakosság nevében a katonákat. Engem hivatott, de rosszul érezte magát, és mondta, hogy másnap menjek át. Este a faluban járkálunk az Imre bácsival, és egyszer csak két katonát látunk, s hozzák a hírt, hogy nem tudják német, vagy orosz katona van a majorban géppisztollyal. Most hazajövünk. Egyszer csak autózúgás üti meg fülünket és orosz kiabálás. Hozzánk is bejön két orosz géppisztollyal, és német katona után érdeklődik. Nincs – mondjuk – dobre – és elmennek. Az orosz parancsnokságra megyünk, ahol misére engedélyt adnak, s itt borzalmas borral kínálnak. Egy pohárral meg kellett inni. (Répceszentgyörgy, Vas megye)