Csontos Balázs tanút hallgatja ki ezután az elnök.

Csontos a kérdésekre elmondja, hogy 1944 októberében a vezérkari főnökség hírközpontjában teljesített szolgálatot. Feladatuk a honvédségi táviratok közvetítése volt. Az október 15-i eseményekről a következőket mondja el:

  • A kormányzó szózatának elhangzása után azt a parancsot kapta a feletteseitől, hogy a kormányzóságból érkező táviratokat nem szabad továbbítani, hanem előbb be kell mutatni. Körülbelül egy vagy két óra felé a honvédelmi minisztériumból hoztak egy táviratot. Ez a hadseregekhez volt címezve és lényege az volt, hogy a március 20-i rendeletet azonnal hajtsák végre. Az aláíró Vörös János volt.

Talán három perccel a távirat érkezése után lejött a gépterembe Csontos felettese és érdeklődött, megjött-e már a távirat a honvédelmiből. A százados a táviratot átvette azzal, hogy nem kell továbbítani.

  • Később, négy-öt óra felé egy táviratot vitt be Szörényi századosnak, akkor hallotta, amint Szörényi gépírónőjének diktált egy táviratszöveget. Ennek értelmében a rádióban elhangzott kormányzói beszédben fegyverszünetről nincs szó, hanem csak tárgyalásokról s ezt úgy kell értelmezni, hogy a harcot tovább kell folytatni, aki a fegyvert leteszi, agyon kell lőni.

  • Később Szörényi behívatta Csontost azzal, hogy ezt a táviratot továbbítani kell a hadseregparancsnokhoz, illetőleg létesítsen összeköttetést a három hadsereggel.

Először az első hadsereg jelentkezett, amit Csontos távbeszélőn jelentett Szörényinek. Szörényi átjött a gépterembe az előbb említett távirat szövegével. A távirat nem volt a vezérkari főnök által kiadványozva, bár Vörös János neve alatt lett kiadva. Csontos felhívta erre Szörényi figyelmét, de az kijelentette, hogy ennek ellenére továbbítani kell. Csontos a távírógép mellett állott s látta, hogy továbbította a táviratot mind a három hadseregnek. Utána a százados a távirat szövegét elvitte magával.

Az elnök kérdéseire Csontos kijelenti, hogy később ismét összeköttetést kellett keresnie a hadseregekkel, mert meg akarták kérdezni, mi a hadseregek állásfoglalása. Csontos ezt pontosan nem tudta megfigyelni, mert igen nagy forgalom volt a gépteremben. A választ, amely a harmadik hadseregtől beérkezett, látta. Eszerint a harmadik hadsereg teljesen azonosította magát. Az első és második hadsereg nem adott választ.

  • A második hadseregtől a délután folyamán, öt vagy hat óra felé jelentkezett valaki, talán a hadseregparancsnok és Vattay altábornagyot kérte a géphez. Csontos ezt jelentette az I. osztálynak. Szörényi százados kijelentette, ez nem lehetséges. Mondja, hogy rossz a vonal, vagy mondjon valamit. Csontos hangoztatta, hogy ezt a parancsot így nem tudja teljesíteni, mire a százados rászólt, csináljon, amit akar.

Csontos: Nagyon furcsának találtam a választ, mire visszamentem a hírközpontba és saját felelősségemre felhívtam a kormányzóságot. Hosszas kísérletezés után sikerült beszélnem Vattayval, s kértem, fáradjon át a távírógéphez, mert a 2. hadsereg parancsnoka beszélgetést akar folytatni vele. Azt mondta, rögtön jön. Minthogy azonban bizonyos idő után sem jött, még egyszer szóltam telefonon. Vattay altábornagy úr helyett Pogány vezérkari ezredes jött a távírógéphez. A távírószalagon folytatott beszélgetésből csak apróbb részleteket tudtam az ezredes diktálásából, illetve a szalagról megjegyezni. A hadseregparancsnok első kérdése az volt, mi történt a kormányzó úrral és családjával. Az ezredes azt válaszolta, hogy a kormányzó és családja jól van. A másik kérdés az volt: miért kell a kormányzói beszédet másképp értelmezni? Az erre adott választ már nem értettem.

Frank népügyész kérdésére válaszolva előadja a tanú, hogy Heszlényi altábornagytól, a 3. hadsereg parancsnokától olyan válasz jött, mind maga, mind csapatai nevében hajlandó a harc folytatására és Szálasihoz való átállására. Ez a távirat este 7-8 óra tájban érkezett.

Nagy Vince politikai ügyész kérdései ezután a tanútól, hogy amikor a Vörös János vezérkari főnök által nem kiadványozott táviratot megkapta, nem lett volna-e hivatali kötelessége ezt ellenőriztetni?

A tanú kijelenti, hogy a vezérkari főnök kiadványozása nélkül az ő nevében adnak át táviratokat, mire Szörényi vezérkari százados maga ült a távírógép mellé és továbbította a táviratot. Ő két ízben is felhívta a százados figyelmét erre a körülményre. Délután vagy este a vezérkari főnök kiadványozásával már semmiféle távirat nem jött. A távirat leadása után Szörényi visszament a maga szobájába.

Nagy Vince: A nem kiadványozott távirat szövege körülbelül azonos volt, vagy szó szerint azonos azzal, ami a rádióban elhangzott Vörös János nevében.

T.: Szó szerint azonos, mert a rádióban is hallottuk.

Nagy Vince: Hogy nem volt kiadványozva, ez azt jelenti, hogy Vörös János sajátkezű aláírása nem volt rajta.

T.: Igen.

A Szálasi-per. Vád, vallomások és az ítélet. (Szerk. Ábrahám Ferenc–Kussinszky Endre) Híradó Könyvtár, Budapest, 1945. 152-153.