Ma felszentelték a házunkat. Ablakai már eddig se[m] voltak, de ma bombát is kapott. Szerencsére az udvarra esett a bomba, és így emberéletben nem esett kár. Egyetlen sebesülés volt, szegény, szerencsétlen bajtársnőnk, Elza sebesült meg. Ahogy én láttam, nem súlyosak a sebei. A lábán több helyen megsérült, a homlokán voltak zúzódások, és eleredt az orra vére. Szegényke olyan teddide-teddoda ember, folyton ide-oda futkosott. Most is vízért szaladt le a földszintre, és biztosan nem ugrott fedél alá a nagy zajra, hanem ott maradt a helyén. Én magam is kint voltam a folyosón, mert pucoltam a cipőmet. Nemigen szoktam reagálni a repülőgépzúgásra, de most valami olyan vészjóslóan zúgott, hogy beugrottam az előszobába, és abban a pillanatban csapott be. A Jóisten vigyázott rám, ezt érzem mindig, és tudom, hogy megóv ezután is. (Pest)

Budapest, Magvető, 1983. 139.