1944. október végén az SS-ek az iskolában és a kocsmában voltak elszállásolva. Egy zászlóalj, 500-600 fő, a hegyen volt elszállásolva. Csak azok, akik helybeli lányoknak udvaroltak, lakhattak a családoknál.

Zsámbékon 1944 nyarától nagy kiképzőtábor volt, így például az iskolában voltak olaszok és szlovákok német afrikai egyenruhába öltözve. A kiképzők 42, 44, 45 évesek voltak. Ezeket karácsony előtt elvezényelték innen. A kiképzők csak kb. egy héttel december 24-e előtt mentek el.

1944. november elején a német alakulatokat innen Pestszentimrére vitték bevetésre. Ezek főleg bácskai önkéntes SS-ek voltak. A civil ruhájukat itt hagyták.

A zsámbéki tábori kötözőhelyről egy Wehrmacht-katona még karácsony előtt távozott. December 23-án azzal jött vissza, hogy Alcsútnál a német tábori csendőrök feltartóztatták, és nem engedték tovább, hanem visszaküldték, mivel már ott harcok folytak. [Hingyi László: Talán december 22-én.] Amikor a németek Budapest felszabadítására nyugatról előretörtek szilveszterkor, áttörési kísérletük Zsámbéknál meghiúsult, mivel az oroszok erősen beásták magukat a Nyakas-tetőtől nyugatra. Félve a németek további előrenyomulásától, január elején a zsámbéki pataknál egy összefüggő lövészárkot ásattak, az árokparton és a peremen is.

Később, január 10-e felé a németek még egy kísérletet tettek az áttörésre, ekkor az oroszok még a tartalékokat is bevetették. Akkor a németek a Nádor-puszta és a Mány közötti völgyben jöttek előre. Erős ágyúzás után nappal a Csillagerdőnél, a sóderbányánál, a kálvárián jöttek előre az Angyalárokig, és ezen át a Bicskei utcáig. Később visszavonultak.

Január 13-án német repülők bombázták a falut, amikor is többen megsebesültek.

A kitöréskor éjjel akartak áttörni a Budáról kitörő német csapatok. Közülük sokat a Nyakas-tetőn fogtak el, egy részüket ott agyonlőtték. Így egy Árvai nevű magyar hadnagyot a Nyakas-tetőn lőttek le. Apjának később nem engedték meg, hogy exhumáltassa. A magyarok a németekkel együtt törtek ki Budáról. Egy solymári nő, aki a Várban, a konyhán dolgozott, egy némettel jött, akit itt Zsámbéknál agyonlőttek. A nő a karján sebesült meg, és kb. egy hétig feküdt a Nyakaséknál, azután hazament Solymárra. A magyaron kívül tótul és németül is beszélt.

Február 13-án a romtemplom pincéjében lőttek agyon kb. 12-13 németet. Két 17-18 éves gyerekkel húzatták le a pincében róluk a csizmákat, a karjukon a Feldherrnhalle volt felírva, fiatalok voltak. Ugyanitt a pince udvari részén négy magyar sebesültet lőttek agyon, hiába könyörögtek az életükért. Ezt a hadosztály felderítő századosa mesélte. Ezeket a temetőbe temették.

Ugyanakkor a temetőnél is lőttek agyon németeket, ezek ott vannak eltemetve.

A budai helyőrségből legtöbben Tökön, a Völgy úton keresztül kísérelték meg a kitörést. Közülük sok közvetlenül az orosz vonal mögött feküdt, de többen voltak az első vonal előtti aknamezőn is. Ezeket is csak április vége felé temették el.

A bácskai önkéntesek közül páran május végén visszajöttek a ruhájukért. Azt mondták, hogy harckocsikkal törtek ki Budáról Bia és Bicske felé, és így jutottak ki, és végül is nyugaton USA-fogságba estek.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 615–616.