1944. november végétől német alakulatok voltak a faluban, akikhez később lóvontatású trének is csatlakoztak, de ezek csak kb. 4 napig voltak itt. Kékesszürke egyenruhájuk volt. Rövid ideig magyar fogatos egységek is voltak a faluban. A németek ágyúkat is állítottak fel a falu végén, a szőlőhegynél, a Zsámbék felé vezető út mellett, de attól északra. A kisbíró ekkor németeket hozott a református parókiára, ahol egy szobát kértek tisztek részére, akik kb. fél 12 tájban meg is jelentek. Megkínálták őket meleg levessel, ezután barátságosabbak lettek, és elmondták, hogy a szobát nem veszik igénybe, mivel az oroszok Baracskánál áttörték a frontot. Még aznap délután Zsámbék felé eltávoztak, velük együtt a magyar fogatos egységek is, így kiürítették a falut.

Ez időben egy szovjet repülőgép aránylag alacsonyan repülve próbált felderíteni.

December 24-én délután már jött valaki, és mondta, hogy a Herceghalom irányából vezető etyeki úton, melyet akkor kb. 10 méterenként fasor szegélyezett, és közönséges földút volt, orosz tankok jönnek (az etyeki dűlő a 179-es és 192-es magaslat mellett vezet Háromrózsa-pusztáról Mányra). A tankok a temető mellett jöttek be, majd balra fordulva a Táncsics Mihály utcán lassan ereszkedtek le a falu házai közt. Éppen alkonyodott, amikor az első orosz katona belépett a parókiára. A falu harc nélkül került az oroszok kezébe. Ezek a csapatok továbbmentek, de jó páran maradtak a faluban is. Úgy tudják, hogy a Hegyi-kastélynál [Mány és Bicske között található, ma már romos épületegyüttes – a szerk.] és Bicskénél sem voltak harcok.

Az orosz csapatokat követve menekült el a faluból egy Perényi Richárd nevű, volt első világháborús pilóta, aki Mányon lakott. Visszatérve elmondta, hogy az oroszokat követve a Zsámbéki úton, Szomor felé menet a németek Felsőőrs-puszta után ellentámadást hajtottak végre. Nagy össztűzzel visszaszorították az oroszokat. A harcok során kb. 20 db kilőtt tank volt a János-hegynél. Majd a németek elfoglalták Felsőőrs-pusztát, de csak néhányan voltak.

Ekkor az oroszok rendezetlen sorokban, nagy zűrzavar és ordítozás közben Mányon is átszaladtak észak–déli irányban, és kiürítették a falut, hátrahagyva sok élelmiszert, konyhákat stb. Ebből a lakosság vett magához élelmiszert.

A németek ekkor nem jöttek be Mányra. Pár nap múlva azonban az oroszok visszatértek, mert a németek Felsőőrs-pusztánál megálltak, az oroszok azonban végig bent maradtak. Alsóőrsön ekkor még nem alakult ki összefüggő front.

Ez idő tájt, karácsony és újév között egy magas rangú orosz tüzértisztet szállásoltak be a parókiára, és telefonvezetéket is hoztak oda. Ekkor hallották, hogy a tiszt „Kirva” nevét említette többször is, [miközben] utasításokat adott. [Hingyi László: Kirva = Máriahalom falu.] [A Komárom-Esztergom megyei település 1936-ig Kirva (németül: Kirwall) nevet viselte – a szerk.]

1945. január elején, a nagy német ellentámadáskor német repülőgépek támadták a falut, és pontosan az orosz lőszerraktárt és a koncentrálások helyét bombázták. Nagy károkat okoztak. Ezt követően egy külön orosz csoport átkutatta a házakat, és titkos leadóállomást kerestek, így a parókián is voltak, de nem találtak semmit. A Morvaiék házába[n] azonban találtak egy leadót, de a kezelőjét nem találták. A német támadás Felsőőrsig és Mány felvégi házáig és a nyugatra eső erdő széléig jutott, az oroszok akkor kiürítették Mányt.

Ezt követően egy magyar egyenruhás katona jött be hozzájuk, és beszélgettek. Az volt a gyanúja, hogy vagy munkásszolgálatos, akikkel a nyugati erdőszélen a németek állásokat ásattak, és azoktól szökött, vagy az oroszok előre küldött kémje. Ekkor egy sorozatbelövés érte a közeli házakat, a kerteket és a templomot, melyen a lövések egy része még sokáig látható volt. De semmi más nem történt, ekkor kimentek mindketten az úton át a Táncsics Mihály utcáig. Útközben már zajt hallottak, melyre a katona azt állította, hogy tankok jönnek. A sarokra érve valóban orosz tankok értek oda, ekkor a katona oroszul szólt a személyzethez, és közölte, hogy a faluban nincs német katona. A tankok egyébként a Hegyi-kastély felől, a Bicskei úton jöttek a faluba. Ismét orosz katonaság szállta meg a falut.

Ezt követően a németek betörtek a faluba a felvég felől, így több német jött be a templom kertjébe és a parókiára is. Egy sebesült németet az utcáról hoztak be, akit a rekamiéra fektettek, és ott vérzett el. [A] helye még ma is látszik a padlón.

Később a németeket kiverték az oroszok innen, ennek ellenére a falu majdnem üres volt. Ekkor egy orosz katona jött be hozzájuk, majd ezután egy csekista [az 1917-ben létrehozott, Cseka rövidítésű szovjet-orosz erőszakszervezetre utalt – a szerk.] őrmester [érkezett], akitől a másik láthatóan megijedt, és többet nem ment hozzájuk. A csekista ezután többször is volt náluk. Egy alkalommal elmondta, hogy tisztjüket, egy kapitányt, aki az éjszaka folyamán egy járőrt vezetett, a németek lelőtték. Aznap éjjel neki is kell menni egy járőr tagjaként. A németek a falu szélső házaiban maradtak.

Ezt követően több orosz katona szőnyeget és pokrócokat hozott a templomhoz, és annak ablakait befedték velük. Ekkor összehívták a falu férfijait, kb. 120 főt, és a templomban gyűjtötték őket össze, majd hosszabb időre munkára vitték őket. Érdekes módon ekkor vették észre, hogy több olyan civil is van köztük, akik elmondásuk szerint az oroszok ellentámadásakor mint magyar katonák harcoltak, és a falu szélső házainál civilbe öltöztek, mivel már nem tudtak visszavonulni. Volt köztük egy tiszt is, aki náluk húzódott meg, Zöld Sándor és menyasszonya. Zöld később az új demokratikus hadsereg egyik tisztje lett. Valamennyiüket Etyekre vitték, ahol ágyúállásokat kellett ásniuk olyan kijelölt helyeken, ahol jól rá lehetett látni egyes utakra. Ásás közben német repülőgépek bombázták és lőtték őket, melynek következtében több sebesülés, sőt haláleset is történt közöttük, a házakhoz és pincékbe menekültek. Éppen ekkor jött egy lőszerszállító teherautó-oszlop Sóskút felől, melyre bombát dobott az egyik gép. Az egyik teherautót telibe találta, az felrobbant, és ennek következtében a többi gépkocsi is megsérült, ott több halott és sebesült feküdt az úton a gépkocsik személyzetéből. Ekkor nagy ágyúzás és robbanások hallatszottak Mány felől. Úgy gondolták, hogy még egy német támadás van kibontakozóban, és aggódtak a faluban visszamaradt családjaikért. Utóbb tudta csak meg, hogy akkor a németek betörtek Mányba, ahol az utcákon és házak között a kertekben közelharcra került sor. Még a templomudvaron is több német és orosz halott feküdt, akiket később egymás mellé temettek egy közös sírba. Az oroszok azonban nagy erővel ellentámadtak, és így a németeknek, akik élve maradtak, vissza kellett húzódniuk a felvégi házakig [Hingyi László: most Mátyás-telep] és a Köves-hegyre, de ezek már csak néhányan voltak.

A németek később ismét támadtak, és teljesen elfoglalták a falut. Náluk, a parókián németek[et] szállásoltak be. Egy német páncélos ék a Strázsa-hegy [Hingyi László: Hegyes-hegy, 268-as pont] és a 214-es pont közötti völgyekben tört előre délkelet felé, az etyeki úton (dűlőn) igyekeztek elérni a Budaörs felé vezető országutat és a vasutat, hogy abból az irányból törjenek be a budai védővonalhoz, de csak Háromrózsáig [a mai Mány település közigazgatási része, amely Herceghalomtól nyugatra fekszik – a szerk.] jutottak. Ott néhány tankot az oroszok kilőttek, majd a németek visszavonultak a faluig.

Időközben Bián [a mai Biatorbágy része – a szerk.] is dolgoztak, állásokat ástak, majd a bicskei malomházakba[n] szállásolták [el] őket. Innen Csabdihoz vitték őket a Dobogó dombra, ahol éjjel állásokat ástak, és az oroszok nagyon siettették őket. Az egyik azt magyarázta, hogy a német vonal félkör alakban húzódik közel hozzájuk. A németek itt világítólövedékeket is lőttek föléjük.

Ez időben az oroszok ismét Mányt támadták, és a németek[et] kiszorították onnan. Ekkor történt, hogy Máté Balázs házánál, a felvégen hátrahagytak 3 megrongált tankot, mivel benzinhiány miatt nem tudták azokat elvinni.

Éppen Etyeken laktak a jegyző lakásában, aki nagy nyilas volt, és a németekkel elmenekült, amikor híre jött, hogy Mányt az oroszok kiürítik, és már jönnek is a családok. Ekkor ő és családja elment, de csak Herceghalomig jutottak, mivel beesteledett. Visszatért Etyekre, és másnap reggel ismét elindult, és az etyeki dűlőn ment Mányba. A temetőnél az oroszok nagyon dolgoztak, de rá se néztek. A falu szét volt lőve. A református templomhoz vezető úton 3 tank volt kilőve (orosz és német), valamint sok fogatos kocsi lovakkal szanaszét, majd vegyesen német és orosz holttestek. Egy másik barátjával ment. Egyszer csak egy orosz szólította őket az egyik házhoz, [a katona] egy magyar Bibliát olvasott. Kérdezte, hova mennek. Mondták, hogy a református templomhoz. Figyelmeztette őket, hogy a németek még a felvégnél vannak, valamint a közeli erdőkben, és hogy előrehaladásukkor legyenek óvatosak. A temetőbe menő útnál is volt egy német tank kilőve.

A katonákat ott temették el, ahol elestek. Majd 1945 áprilisában az oroszokat részben a református temetőben, részben pedig a bicskei útnál lévő katolikus temetőben, a németek közül kb. 3-4 főt a református temetőben temettek el. Az oroszok[nál] nagyon sok halott volt, mivel – a faluban visszamaradt és átöltözött magyar katona szerint – tömegrohamokat intéztek egyes német golyószórások ellen, és tömegesen estek el.

Egy magyar katona volt elesve a katolikus kápolna mellett, ott is lett eltemetve. Egy másik helyen 3 magyar katona volt az Alsóőrsről Felsőőrsre vezető, mányi út mentén. Kb. [fél]úton nyugatra még egy volt eltemetve.

Három német tank a Strázsa-hegy és Mány között, a laposban volt kilőve, ágyúik Háromrózsa-puszta felé néztek. A Strázsa-hegy déli oldalán 4-5 német zsoldkönyvet találtak eldobálva.

Egy német „Tigris” [harckocsi] volt kilőve, benne elégett személyzettel a Ruttkay-féle 450 holdas gyümölcsösben, amint Felsőőrstől a János-hegy felé megyünk a főútra. A völgyben állt, az úttól balra, beljebb a gyümölcsösben.

Mányról a Hegyi-kastély felé menet, az úttól balra, a csúszós-vizenyős területen, egészen Mányhoz közel volt elhagyva egy homokszínű német tank, mely nem tudott felmenni a Hegyi-kastélyhoz.

A kitöréskor tudomása szerint Anyácsa-pusztánál [a Pest megyei Tök településhez tartozó terület – a szerk.] mentek át a németek a fronton.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 578–581.