1944-ben szüleivel az egykori Bián [a mai Biatorbágy része – a szerk.], a Bicskére vezető út utolsó házában laktak.

December 24-én délelőtt és déltájban erősen leharcolt, kb. 30 fős német csoport jött sebesülten, véresen. Többen már bekötött sebekkel, néhányan már a rosszullét tüneteivel, főleg lóháton érkeztek Etyek felől. A házuknál megálltak, majd apjától tájékozódtak, hogy merre kell menni Herceghalom, Bicske és Zsámbék felé. Néhány német katona szintén sebesülten, gyalog igyekezett az egykori Bián át Herceghalom felé. Egyik ezek közül visszamaradt, és megvárta náluk az orosz lovas kozák csapatok bejövetelét, akik december 24-én délután 3 óra felé értek ide. Ezek bejőve [a] házukba, a visszamaradt német katonát – annak ellenére, hogy térdre esve könyörgött, hogy ne bántsák őt, mert nem ártott nekik semmit –, először kifosztották, majd lelőtték. Ezt a németet apja később a kertjükben temette el, és nincs exhumálva.

[Egy] 1976-os közlés szerint [ismeretlen közlő, Torbágy]: az Etyek felől visszavonuló német csoport két rohamlöveget, mely a Biai-hegyek oldalában lévő földúton igyekezett visszafelé, a vasúti viaduktnál lévő mocsaras részbe [akart szállítani]. Végül is mindkét rohamlöveget ott kellett a személyzetnek hagyni, egy további rohamlöveg azonban továbbjutott.

[Egy] 1978-as közlés szerint [Galván Károly, Hadtörténeti Múzeum, Torbágy]: az új vasúti pályatest építésekor került elő a torbágyi kivezető útnál, a kereszt mögötti vízmosásos szakadékból egy német katonasír (nagy tömegű csontváz, össze-vissza voltak belelőve a vízmosásba). Német ruhagombok, aktatáskák, körzők, különféle műszerek, fémvonalzók, órák, tollak voltak velük. Ezekből korábban a torbágyi gyerekek már többet találtak. Kb. 13 halottasautót rendeltek ki, és a csontokat ezek valahova elszállították.

Helyi megjegyzések szerint még maradt vissza itt csontváz a fenti nagy német csoportból, ezek Budáról törtek ki. Budakeszi déli részén, az erdőkön át jutottak ide, Torbágy északi széléhez. Főleg adminisztratív parancsnoksági csoportról van szó, ahol egy többszörös túlerejű, T–34-es harckocsikkal megerősített orosz csapat bekerítette és elfogta őket az erdőszegély és szőlőföldek között. Ezután a közeli vízmosásba lőtték bele őket.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 566–567.