1944-ben Pestszenterzsébeten a Tinódi utcában laktak. Velük szemben volt a környék egyetlen emeletes háza, melyet 1944 szeptemberében egy amerikai bombatámadás alatt eltaláltak, és rommá dőlt. Az ő házuk is megsérült, így mint bombasérülteket kitelepítették őket a mostani Soroksári út és Koch Róbert utca sarkára, a HÉV-megállóval szemben.

A Pestszenterzsébet és Soroksár közötti Juta-dombokon akkor már (egész nyáron) német 8.8-as légvédelmi ágyúk álltak. Több amerikai repülőgépet lelőttek, de egy sem zuhant ide.

Egy ilyen belövésből látta egy alkalommal, amint egy fényes nagy repülőerődből, valószínűleg B–17-esből (mivel nem osztott vezérsíkja volt) 8-an ugrottak ki ejtőernyővel. Miután a Juta-dombiak eltalálták, ezek közül ez egyik az égő Fanto olajfinomító sötét füstfelhőjébe esett.

1944 novemberében vagy decemberében, amikor már hó volt látta, amint egy nagy német menetoszlop ment kifelé a Soroksári úton. Köztük páncélosok, rohamlövegek és félhernyótalpas járművek. Mintha nem SS-ek lettek volna, mert a nyitott félhernyótalpas járműben wehrmachtos színű egyenruhások voltak.

1945. január elején egy magyar tábori üteg érkezett a Csepelre vezető hídhoz, és a kockakövekből emeltek mellvédet.

Január 6-án a magyar üteg Pest felé elvonult, majd magyar gyalogság jött. A Soroksári úttal párhuzamosan, a házak tetőfalain réseket készítettek (a Soroksári úti házakban). A HÉV-megállónál lévő dohányboltnál L alakú állást ástak páncélrém részére. De lövöldözés nem volt.

Még aznap éjjel kisebb német csoportok húzódtak hátrafelé, nyugodt menetben, részben a Soroksári úton, részben a pestszenterzsébeti utcákon át. Az előbbi magyarok is elvonultak. Lövöldözés nem volt.

Január 7-én (vagy 8-án) hajnalban jöttek be az oroszok a Soroksári út felől. A Határ útnál, a Gubacsi úttal szemben állítottak le egy páncéltörő ágyút, és azzal néha-néha lőttek egyet a Gubacsi út hosszába.

Január közepe táján nagyobb ágyúkat hoztak az oroszok ugyanoda, és onnan lőttek a Budai Vár irányába.

Kb. január 12-e felé hátrább kellett húzódniuk, így visszamentek romos házukba, a Tinódi utcába. Ekkor az oroszok kitelepítették Pestszenterzsébet a Határ sor és a Kossuth Lajos utca közötti rész hátrább, Pestszenterzsébetre.

Ekkor látta, hogy a Bocskai utca végében, az Ősz utcánál volt elhagyva egy ismeretlen, zöld színű, nyitott tornyú harckocsi, melyet Mardernek nézett, csöve a Soroksári út felé nézett.

1944. december 24-én szenteste még a lakásban voltak. Másnap délelőtt le kellett menni az óvóhelyre, mivel tüzérségi belövések voltak, és azok január felé megsokszorozódtak. Még nagy aknavetőtüzet is kapott a környék. Január 5–6-án, az oroszok bejövetele előtt két nappal, kb. 2 napon át.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 564–565.