1944-ben 16 éves [volt], és a faluból többen leventék, így barátja, Stocker Gregor is.
1944. november végén a Budaörsi úton lévő Petőfi-laktanyába irányítják a környék leventéit. Itt magyar katonaruhát és teljes felszerelést kapnak, valamint gyorsított alapkiképzést a laktanyához tartozó Sas-hegy oldalban lévő gyakorlópályán. Lövészet puskával, géppisztollyal, golyószóróval és kézigránátdobás, páncélököl-használat csak elmagyarázva, de ezzel lövészet nincs. Itt a kiképzőcsoportnál német tisztek is vannak, így több alkalommal tolmácsol is.
December 24-én a szentendrei utászlaktanyába mennek még HÉV-vel, innen azonnal bevetés. A Bécsi út megtisztítása és biztosítása a cél, így vonatszállítással az óbudai vasútállomásról Piliscsabára jutnak. Ott a magyar katonai táborban egy fabarakkban éjszakáznak. Onnan gyalog harcrendben vissza az út jobb oldalán lévő erdőkben Pilisszentiván, Solymár, majd Pesthidegkút, a Vadaskert mellett a Szépvölgyi út tetejére, ott egy cserkészotthonban szállásol[ják] be [őket] éjszakára.
December 25-én hajnalban gyalog lemennek a Szépvölgyi út végében lévő piachoz, és onnan HÉV-vel Pomázra. Ott vételeznek élelmiszert, lőszert, és több tehergépkocsit kapnak. Új parancs, azonnal kitörni a pilisszentkereszt-esztergomi úton, mely még valószínűleg szabad. Így elindulnak Pomázról. Több német teherautó, kisebb német tiszti személygépkocsik, magyar civil és katonai teherautók, budapesti taxik, lovas szekerek igyekeznek ezen az úton kifelé Esztergomba. Pilisszentkereszt után torlódik a sor, közben két német rohamlöveg is igyekszik előre. Ők végül is Pilisszentléleken túl jutottak, de ott már egy kb. 2 kilométeres gépkocsi- és szekérsor állt, mivel az oroszok elvágták Esztergomnál az utat nagy erővel. Ekkor új parancs jön. A németekkel vegyesen egy harccsoportot összeállítani, csak kevés élelem, lőszer, kézifegyverek, és Kesztölcnél megkísérlik az áttörést nyugati irányba. Ekkor a gépkocsira kellett feltennie [az] anyjától kapott szalonnáját, és helyette egy kolbászt kapott. Ők, kb. 100–120 levente, kb. 30 német katona, főleg a gépjárművek sofőrjei és kb. 30 magyar katona, köztük egy tiszt, fiatal feleségével és kb. 2 további fiatal nő a Fekete-hegyet nyugat felől megkerülve, Kesztölc nyugati része felől indultak. A németek kitervelt támadása nem sikerült, így nagy összevisszaságban Kesztölc felől Jászfalu irányába özönlöttek, félig visszafelé a határból. Majd Jászfalu előtt keresztezték a Bécsi utat, és egy közeli dombra (Nagy-Kerek-hegy, 245 háromszögletű pont) jutottak, ahol az oroszok teljesen körülzárták őket. Ezután elfogták őket, mivel a németek is úgy határoztak, hogy megadják magukat, itt a leventékből már csak kb. 80-an voltak, akik fogságba estek. Kikérdezésre Tinnyére kísérték őket. Itt kb. 30 német került összeszedésre, plusz a magyar tiszt és felesége is idekerült. A kikérdezés főbb pontjai [a következők voltak]: személyi adataik, melyik alakulat[nál szolgálnak], rangjuk, megbízatásuk, milyen céllal mozogtak, előző és jelenlegi parancs mi volt. Innen fogságba viszik Perbál–Budajenő [útvonalo]n át, itt az út mellett szanaszét sok meztelen emberi holttest volt látható. Mielőtt Pátyot megközelítették, úgy látta, hogy német stukák támadták az ott lévő oroszokat, valamint a határban mozgó orosz csapatrészeket. A támadás következtében az őket kísérő lovas oroszok is szétfutottak, így ők is. Neki sikerült a közeli Vida-tanyára bemenekülnie, és ott elbújt egy parasztháznál. Ő 1945 márciusáig volt ott megbújva, csak ezután indult gyalog hazafelé. Mivel Tinnyén az oroszok elvették vadonatúj magyar katonai zubbonyát, és egy rossz állapotú német zubbonyt adtak neki, így indult hazafelé Budajenő határán át a Nagykovácsiba vezető erdei úton. Amikor az Anna-kunyhóhoz ért, ott egy orosz őrnek oroszul köszönt, de az odaintette magához, majd a házba vitték. Ott egy telefonállomás volt, és rögtön telefonáltak valahova. Őt közben kikérdezték, és azt mondta, hogy Pilisszentivánról munkára vitték Pátyra, most engedték haza, és hazafelé igyekszik. Azután levették róla a vadonatúj magyar katonanadrágját, helyette adtak neki egy rossz német katonanadrágot, és elengedték. Ezek után minden lakott helyet elkerült, de a solymári faluhatárban, az úton látott egy öreg solymári svábot, aki vörös karszalaggal megbízott rendfenntartó volt. Megközelítette, és ráköszönt, aki alig ismerte meg, mert kb. 20 kilót fogyott november óta a nagy nélkülözésben. Végül ez a személy kísérte őt haza Pilisszentivánra.
Pilisszentivánról csak annyit hallott, hogy karácsonykor jöttek be az oroszok Nagykovácsi és Tinnye felől az erdőn át, és itt nem voltak harcok.
A kitöréskor a kitörők a falvakat elkerülték, az erdőkben mentek nyugat felé. Ennek ellenére a kitörés vége felé az erdőszegélynél lévő egyik dombnál voltak nagy harcok, mivel azt egy német csoport egy tiszt vezetésével védte, majd végül is ezek ott elestek. A sebesülteket a faluba hozva agyonlőtték, így egy Willy Pommer nevű tisztet a bevezető útnál levő bal oldali keresztnél lőttek agyon az oroszok.
Forrás:
Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 595–597.