1944-ben a közelben, a Mexikói út 44.-ben laktak az első emeleten. Akkor a vasúti töltés csak kb. fele olyan magas volt, mint most, mert készítés alatt áll. A vonatok a város felőli Francia úti oldalon közlekedtek, és még nem híd volt a Thököly út–Egressy út felett, hanem sorompó. 1944. december 24-én SS-ek jönnek a környező utcákba. Egy bejött hozzájuk a házba, és a még fent lévőket leküldi a szomszéd ház óvóhelyére, így őket is.

1944. december 23-án több SS-t beszállásolnak a házukba, valamint a Mexikói út több házába. A náluk lévő teherautóval voltak, kb. nyolcan, csak németül beszéltek. Közben aznap megérkezett anyósa is, aki az Árpád Gimnáziummal szemben lévő óbudai emeletes házakból jött hozzájuk látogatóba az ünnepekre.

Az SS-ek éjszakánként mozogtak a Thököly út és az Egressy út irányába, illetőleg a Bosnyák tér felé.

December 26-án a házukban lévő SS-ek nagy sietve pakoltak fel az egyik teherautóra és mondták, hogy Óbudára kell menniük. Ekkor anyósa, aki jól beszélt németül, felkéredzkedett, hogy vigyék haza. Mint később kiderült, az SS-ek az Irgalmas Kórházhoz mentek, és ott tették le. Akkor már nagy lövöldözések voltak az óbudai utcákban, főleg a külső részeken, és így sikerült neki gyalog hazamennie.

Még aznap este más SS-ek jöttek a házukba, szintén teherautóval.

December 27-én az egyik sebesült SS-t, akinek a bal karja volt felkötve, az ő lakásuk cselédszobájába helyezték el a többiek. Egyszer feljött hozzájuk, de többet nem jelent meg.

December 28-án a házukban lévő SS-ek elmentek.

Az utcai harcok után a Thököly út–Törökőr utca sarkán, ahol a közért van, négy SS volt elesve, és ott állt teherautójuk is. Az ott lakók azt mondták, hogy tüzérségi lövedék miatt estek el.

December 25-étől kezdve egészen addig, amíg az oroszok bejöttek, a környék aknavetőtűz alatt állt, ez 28-a felé volt a legerősebb. Egy nő is meghalt az utcán aknaszilánk miatt, és napokig ott hevert.

Kb. december 30-án jöttek be az oroszok, és berendezkedtek a házukba. Az ablakokból lőttek a vasúti töltésre, melynek túloldalán németek voltak. A németek egyes lövésekkel és sorozatokkal lőttek át a töltésről. Házuk is több sorozatot kapott.

A hozzájuk bejövő fiatal orosz tiszt, aki mindenkit úgy óvott, hogy senkit nem engedett ki az utcára, másnap a Thököly út sarkán halottként hevert. A németek a töltést kb. két napig védték, és főleg a Mexikói úti házak tetejét és emeleteit lőtték.

Harmadnak az oroszok támadtak, és őt is elvitték az óvóhelyről lőszert szállítani. Az utcasarkon adtak neki egy nagy ládát, és neki indították a vasúti töltésnek. Felérve csak úgy repkedtek a lövedékek körülötte. A németek a Francia út túlsó házaiból és a telefongyár épületéből lőttek a támadó oroszokra. Neki sikerült meggyorsítani lépteit,és a túloldalon lecsúszni, közben a láda kinyílt, tele volt kézigránáttal. A töltésen és a túloldalon már több orosz katona volt elesve, és a Francia úton is hasonlóan. A töltés túloldalán kb. 10 szovjet és kb. 2-3 németet látott szintén elesve. Őt már oroszok fogadták a túloldalon, és átvették tőle a kézigránátokat. Ezek után ő az egyik Francia úti ház falánál lapult meg, majd visszatért később a házba, ahol lakott.

A környékükön nem látott német vagy orosz harckocsit mozogni vagy kilőve.

Forrás:

HINGYI László: Budapest ostroma 1944–45. Források Budapest ostromának történetéből. Etalon Kiadó, Budapest, 2018. 536–537.