Október 15-e előtt nagy fogolycsoportokat, katonákat és civileket vittek át a falun Budapest felől. Aki szökni próbált, azt a helyszínen kivégezték. A csoportokat főleg magyar katonák kísérték, de néha német katonák is.

A szőlőtelep környékén nappal repülőgépek bombáztak, a bombatölcsér[ek] mélysége 170 cm és 2 méter között változott.

Az egyik éjszakai bombázáskor, amikor egy erőművet bombáztak [Hingyi László: a bánhidai erőmű lehet], Budajenő irányában ejtőernyőn világítógyertyák ereszkedtek le.

A nyilaspárt helyisége a jelenlegi kultúrházban volt. A bejárat közepén egy kétnyílású kocsikapu volt. Pincéje igen jó.

November – a helyi fiatal német gyerekeket vadonatúj felszereléssel látták el, és Vecsésre vitték őket harcolni, ott is maradtak. A Budaörs felé vezető út jobb oldalán, a jelenlegi gyár és a falu között, a derítővel szemben kb. 200 m-re magyar légelhárító ágyúk voltak [kihelyezve] egy dombon (most Prékó-lakótelep). Ott talált egy német kétcsövű légelhárító ágyút elhagyva.

December 23-a. Schmidtéknél (gázszerelő) a Nagy Sándor utcában német parancsnokság volt magas rangú tisztekkel. A szovjet repülőgépek bombázták (aknázták, majd géppuskázták) a Nagy Sándor utcát. A Monk gyerek két lovat vezetett ki, mögöttük esett le egy bomba, a két ló ott kimúlt, a gyerek a lábán megsebesült. Géppuskatalálat érte a kis Holl Irmát a hasán, aki azonnal meg is halt (szüleit később kitelepítették). Ekkor a német tisztek felpakoltak, és a Budai úton Budapest felé távoztak.

December 24-én szép, napfényes idő volt, az oroszok a mellékutcákon gyalog jöttek felfelé a faluba déli irányból. A szovjet csatarepülők igen alacsonyan szálltak el a falu felett. Az előőrs [tagjai] között magyarul is beszélő katonák voltak. Kiderült, hogy kárpátukrajnaiak [kárpátaljaiak – a szerk.].

Amikor amerikai Jeep kocsikkal is jöttek, [meg]kezdődött a lövöldözés a Széchenyi utcában. A németek ekkor lóra ugrottak, vagy szaladva mentek ki a faluból. Ekkor nagy lövöldözés volt hallható a János-hegy felől is. Az oroszok déltájban jöttek hosszú sorokban a házfalak mellett a felső faluba, és átkutatták a házakat, ahol német katonákat kerestek. A vendéglő előtt egy német katona feküdt holtan. A Széchenyi utca 105.-ben egy német tank volt, de személyzete gyalog eltávozott, a tank ottmaradt.

December 25-én dél felé a németek a János-hegy felől aknázták a falut. Az egyik ház sarkára is esett egy akna.

A Rákóczi utcát a szovjetek kiürítették, és az ott lévő házakban laktak. A falutól délre, a lőtér helyén, az úttal keresztben egy lövészárok volt cikkcakkosan ásva. A Biai-hegyen és a Vaddisznóhajtásban ágyúállások nyomai voltak.

Kb. 5 km-re a falutól nyugatra, a mostani erdészeti kísérleti telepnél, kb. 10 m-re az úttól, az erdőben több motorkerékpár, gépkocsi és vontató volt, melyeket valószínűleg decemberben hagytak vissza a németek. Ez az erdőrész tele volt lőszerrel, fegyverekkel és híradós kábeldobokkal.

A szovjetek kb. 3 darab légelhárító ágyút helyeztek el a borpincedomb előtt a Szél utcánál, a domb mögötti mélyedésben [Hingyi László: ahol a Felszabadulás-lakótelep van].

A messzehordó ágyúkat a borpincesor előtt, ahol a kollégium van jelenleg, ásatták be, kb. 10 darabot a fagyos földbe. Ezeket traktorokkal (lánctalpasokkal) húzatták. Általában mindig este vagy éjjel lőtték velük a Karinthy Frigyes út környékét és a várat. Volt úgy, hogy már este 9 órakor kezdték, és félór[ás] vagy nagyobb kihagyásokkal lőttek. De volt úgy, hogy csak közvetlenül éjfél előtt kezdték, és éjfél utánig lőttek.

A szovjetek bejövetelük után 5–6 nap múlva kidoboltatták, hogy a rádiókat le kell adni a községházán. Majd embereket szedtek össze, kb. 100 főt, és a Budajenőre vezető utat javítgatták ki a helybeli lakosokkal. Budapest felől német repülőgépek mélytámadásban lőtték géppuskával az embereket, azonban nem sérült meg senki. A szovjet őrök mindennel, még pisztollyal is lőttek rájuk.

Talán február felé Buda felől kétmotoros német gépek igen alacsonyan szálltak el a Budajenői út felett, nyugat felé. A szovjetek le is lőttek egyet belőlük, mely a jelenlegi kísérleti telep felé zuhant le nappal.

Vasárnap volt a kitörés, ekkor a faluban minden szovjet katona rohant az erdő felé, még a pékeket is mozgósították, akik éppen kenyeret sütöttek. A délelőtt folyamán történt ez, és 10 óra felé. Ekkor már a németek bent voltak az Erzsébet szanatóriumban. A harc másfél óra hosszat tartott.

A Budajenői út melletti lucernásban, a faluhoz közel 2 német katona igyekezett nyugat felé, ekkor egy szovjet katona jelent meg a Szél utca szélső házánál. Mivel a[z egyik] német géppisztollyal akart lőni, de az nem működött, a szovjet géppisztollyal rálőtt mindkettőre. Az egyik ott halt meg (az, akinek a géppisztolya nem működött). A másikat valószínűleg a Budajenői út vízáteresztő hídjánál találták meg holtan. A ruházata deréktájban fel volt húzva, ahol látható volt, hogy haslövést kapott.

Ahol most az erdei úti laktanya van, ott volt egy mély kút. Tele volt dobálva német katonákkal és civilekkel, melyeket a szovjetek dobtak oda. A kút deszkával volt letakarva. A temetőnél is van egy nagy tömegsír, valószínűleg német. Illés József is temetett németeket.

A régi temető szélén a volt gyereksírokra temettek szovjeteket, kb. 100–150 főt, díszlövéssel temették el őket. A Rákóczi utcánál, a Sitnik-emlékműnél is volt egy tömegsír, kb. 50 szovjet katonával. Sitnik anyja pár évvel ezelőtt volt a községben. Sinkai Imre is temetett németeket és szovjeteket is.

A Budajenői útnál az erdőben észak felé találtak 3-4 vörös ejtőernyőt sárga fémbombákkal, melyek teljesen üresek voltak. Az Erzsébet szanatóriumtól a jelenlegi MÁV szanatóriumig az erdő tele volt különféle eldobált német lőszerrel.

A faluban a Frankhauser-féle pincében gyűjtötték a szovjetek a német hadifoglyokat (kb. február végén), sőt mintha Budapestről vagy az erdőből is hoztak volna ide néhányat. Majd kidoboltatták, hogy a falu adjon össze részükre élelmiszert és innivalót.

Talán márciusban, egyik este egy szovjet katonát szúrt le hazafelé menet a faluban 2-3 helybeli fiatal. Ekkor 200 embert túszként szedtek össze, de a helybeli magyar rendőrparancsnok Budapestre ment, ennek következtében mindenkit elengedtek. A tettesek nyugatra szöktek. Major Maszlov volt a szovjet középparancsnok.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 572–575.