1944–1945-ben Pilismaróton, az erdészházban laktak, az erdőszélen. Az oroszok 1944. december 25–26-án dél felől jövet Pilismarótot elfoglalták. Zebegényben már előbb bent voltak.

Kb. január 3–4-én az oroszok elhagyták [Pilis]marótot, és Dömösön át nagy tömegben Zebegénybe vonultak a Dunán át kompokkal. Ez idő tájt, talán január 1–2-án egy homokszínű német tank pár német katonával a tetején Esztergom felől [Pilis]marótra befutott. Itt a lakosoktól és tőle is oroszok után érdeklődtek. A beszédjükről úgy tűnt, hogy nem németek, de német egyenruhában voltak. Ő elmondta nekik, hogy az oroszok Dömös felé visszavonultak. Ezek után a tank Dömös felé ment, majd kb. fél óra múlva jött vissza, és Esztergom felé távoztak. Szerinte ezek német felderítők voltak.

Ezt követően az oroszok visszajöttek, és Esztergom széléig jutottak. Nagyon sokan voltak, de hozzájuk, az erdészházba nem jöttek be. Csupán a falut, [Pilis]marótot szállták meg. Ekkor három magyar tiszt nyilas karszalaggal jött be hozzájuk az erdőből: élelmet kértek, és oroszok után érdeklődtek. Ekkor [az] apja azt tanácsolta, hogy azonnal öltözzenek civilbe, és dobják el fegyvereiket, mert mindenütt oroszok vannak. Ekkor az egyik tiszt hazaárulónak nevezte [Stoflic Ferenc] apját, és ráfogta pisztolyát. A másik tiszt, egy orvos tiszt azonban rábeszélte a többit, valóban öltözzenek át civilbe. Ekkor ruháikat – bőrruhában voltak – ő elásta, fegyvereiket eldugták, és ékszereiket hátrahagyva, már civil ruhában Esztergom felé távoztak az erdőn át azzal, hogy holmijukért később visszajönnek. (Az otthagyott fegyvereik közül a Király [másik nevén Danuvia – a szerk.] géppisztollyal 1945. május–júniusban jókat vadászott az erdőben.) Az egyik közülük a háború után meg is jelent náluk. Ekkor anyja, mivel csak ő volt otthon, kiadta az összes itt hagyott holmit neki. De az a bőrruhákat is követelte, ez szemtelenség volt tőle. Egyébként ez a személy egy budapesti ruhaanyag-kereskedő volt, a másikról is úgy tudják, hogy Budapesten lakik. Erről apja tud többet.

Közben egy német SS-katona is bejött hozzájuk az erdőből. Horvát nemzetiségű volt, és rögtön átöltözött. Amikor az oroszok hozzájuk is bejöttek a házba, őt kérték fel, hogy vezesse fel őket a Maróti-hegyekbe [Pilismarót és Esztergom közötti dombok – a szerk.]. Ezt nem vállalta, ekkor a volt SS-es elvállalta. Azt a megjegyzést tette neki, hogy jól ismeri a terepet arrafelé, és majd megszökik az oroszoktól, akikkel horvátul beszélt. Ezt követően Esztergomba megy, mert ott még németeknek kell lenniük. Ezzel eltávozott, azóta nem tudnak róla.

Nagyjából január 6-a felé Esztergom [és] a Búbánat-völgy között kb. félúton, a kettős pinceúttól valamivel keletebbre egy német páncélos aknára futott (ezt látta is). Előzőleg az oroszok felszedték az egyik betontömböt az útról, és helyébe aknákat tettek, majd ezt útszeméttel álcázták. Erre futott rá a harckocsi. A frontvonal a Búbánat-völgy két oldalán húzódott. A németek a Szamár-hegyen és a völgy nyugati oldalán voltak. Az oroszok a Hosszú-hegy, Vasarc, Dobogó [domb] és a Maróti-hegyek gerincén álltak. A falu lakosságával ásatták ki ott a lövészárkokat és a lőhelyeket. Innen a Barát-kútig húzódott a front, majd a pilisszentléleki (Huta) szőlőkertig ment. Pilisszentlélek egyébként német kézben volt.

Nagyjából január 6-a felé Pilisszentlélekről kb. 20–30 német tört be Pilisszentkeresztre, ahonnan több száz orosz menekült át Pilisszántóra előlük. A betörés olyan gyors volt, hogy több orosz ágyút személyzettel együtt fogtak el, és az ott lévő lőszerrel lövették a visszafelé menekülő társaikat. Miután a lőszer elfogyott, mint foglyokat hátrakísérték őket. Pár nap múlva a németeket a Két-bükkfa-nyeregig nyomták vissza. Később a németek ismét visszajöttek Pilisszentkeresztre.

Ezután az oroszok, a temető melletti erdőből, Pilisszántó felől nagy tömegben támadták a falut. Egy fiatal, kb. 20–25 éves német katona a kápolnában volt megbújva, és ott pipázott. Majd hirtelen tüzet nyitott a közeledő orosz tömegre egy MG 42-es golyószóróval, és kb. 150 orosz holttest maradt a vízmosást környező földeken.

Később a mostani kocsma előtt álló német katonára a templom felől rálőttek, aki elesett, és megjátszotta, hogy halott. A templom felől nagy tömeg orosz jött a főúton, akik közül az egyik bele is rúgott, majd ezek a Dobogókő felé vezető út felé mentek. Ekkor a német hirtelen felugrott, felkapta fegyverét, hátulról az egész csoportot szétlőtte géppisztolyával. Majd a dobogókői út felé futott, de lelőtték. Ekkor az oroszok elfoglalták a falut.

Még egyszer este azonban visszajöttek a németek, majd másnap este az oroszok. A németek kezében maradt a Pilis-tető és a nyugatra eső erdőszélek. A pilisszentkereszti harcokban az oroszok több száz főt vesztettek.

A búbánat-völgyi harcoknál az oroszok elfogtak 5 németet és egy kb. 30 éves, volt vlaszovistát. [Andrej Andrejevics Vlaszov a Vörös Hadsereg németek oldalára átállt tábornoka volt – a szerk.] Ezeket [Pilis]marótra hozták, és egy pincébe zárták őket. Másnap ott megkínozták őket, a szoba ettől tiszta vér lett, majd az erdőszélre kísérték, és ott agyonlőtték őket. Egy fiatal, kb. 20 éves német katonát szintén az erdőszélen lőttek le, kissé távolabb a vlaszovistától. Ezek kb. március–áprilisig ott feküdtek a hóban, míg végre eltemették őket. Ekkor vették észre, hogy a vlaszovistának az összes ujját, lábujját és nemi szervét is harapófogóval kitépték a kínzás során. Ez a 6 fő egy német felderítőcsoport volt, akiket a Búbánat-völgyben fogtak el.

Az esztergomi csoportból egy német katona jött be hozzájuk az erdőből, és menedéket kért. Civilbe öltöztették, és megbeszélték vele, hogy játssza meg a bolondot, mert itt sok orosz van. Ez időben kb. 20–30 orosz katona aludt náluk az istállóban, a lakásban. Ha a németet kérdezték, az nem válaszolt, csak mosolygott rájuk, így bántódás nélkül megmaradt, majd 1945. májusban eltávozott tőlük. Most tanár Kelet-Berlinben, és onnan írt nekik.

Kitöréskor egy kb. 20 fős német csoport Budáról kitörve, egy tiszt vezetésével a pilisszentkereszti somhegyi vadőrházig (régi, most romokban) jutott, igen legyengült, rossz állapotban. Bekéredzkedtek, hogy megmelegedjenek egy kicsit. A vadőr figyelmeztette őket, hogy a faluban oroszok vannak. Erre minden két órában jön egy orosz őrjárat, és benéz a házba. Egy német tank volt kilőve a temető melletti út környékén. A harcok során 46 német katonát temettek el a temetőben, akik a faluban és a közvetlen közelében estek el 1945 januárjában. Az oroszok közül 500 fő van eltemetve a temetőben, de kb. 100 főt más faluba vittek eltemetni.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 592–594.