1944-ben mint őrmestert hívták be katonának a légvédelmi figyelőkhöz. Kiképzésen Dobogókőn voltak, és vele együtt volt ott Vaszy Viktor karmester [később a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, majd zenei igazgatója – a szerk.] is.

1944 decemberében Budajenőn a 6-os légvédelmi figyelőőrsöt vezette. Budapest körül 12 figyelőőrs volt, és ezek telefonon a budai Sziklaközpontba [a magyar légvédelem vezetési pontja – a szerk.] jelentették vizuális és hangmegfigyelő eredményeiket a felettük átrepülő repülőgépekről. Budajenőn a paplakban lakott, ami akkor egy fiúnevelő intézet is volt. Bútorait, kályháját odamenekítette. Dobogókőn a 7-es figyelőőrs volt.

Budajenőn a 6-os figyelőőrs a pincesor mögötti dombon volt. Ugyanakkor a faluban tartózkodott az egyik SS-alakulat péksége is, és innen szállították a kenyeret [a] Soroksáron harcoló SS-hadosztályhoz [Hingyi László: 22. SS-lovashadosztály, „Maria Theresia”], mely főleg Tolna megyei svábokból állt.

1944. december 23-án délután a pátyi csendőrőrs tagjai Budajenőre költöztek, és onnan látták el feladatukat.

1944. december 25-én a csendőrség közölte velük, hogy az oroszok december 24-én reggel 8 órakor elfoglalták Herceghalom-pusztát, mely tőlük kb. 20 km-re van déli irányban. Ugyanezen a napon déltájban a faluban lévő SS-ek is összecsomagoltak. Kétkerekű, egylovas, homokszínű társzekereken [vonultak] Budajenőről Nagykovácsi felé, az erdei úton ürítették ki Budajenőt.

Az idő tájt kisebb, elszórt csoportokban a földeken át gyalog Wehrmacht-egyenruhás német katonák jöttek a faluba erősen leharcolt állapotban. Ruhájuk piszkos, szakadt volt, némelyek sebesülés[ei]k miatt véresek is voltak. Nyakukban géppisztoly, puska lógott. Összetalálkozva az egyik ilyen csoporttal a főúton, az iránt érdeklődtek, hogy merre lehet Piliscsabára menni innen, mivel néhányan Perbálon át igyekeztek, de ott oroszok vannak, és az út el van zárva. Tanácsára az erdőn át Nagykovácsi felé mentek tovább.

Ezek után ő is parancsot adott 6 főből álló őrsének, hogy a 4 lóval és 2 szekérrel rendelkező járművükön vonuljanak be Budapestre, mivel Budakeszi felé már nem lehetett menni, állítólagos odairányuló orosz támadás miatt. Ők is Nagykovácsiba igyekeztek az erdőn át. Útközben többször elakadtak, mivel az előttük elvonult „SS-pékség” kétkerekű kocsijai az egyébként is keskeny, rossz állapotban lévő, agyagos erdei utat összevágták.

Budajenő elhagyásakor, december 24-én 15.30 órakor már megjelentek az orosz előőrsök Budajenő déli szegélyén. Nagykovácsin még segítettek az egyik sváb házban karácsonyfát díszíteni, ahol némi élelmet és pálinkát kaptak. Ekkor a Zsíros-hegyre mentek, onnan látták, hogy az oroszok megközelítették Piliscsabát, és azt nagyon lőtték. Az előttük átmenő, visszavonuló német csoportok ebbe a tűzbe mentek bele. Ők rövidesen kiürítették Nagykovácsit is. A Bécsi út 124-es [számú] ház[á]ba jöttek be Óbudára.

December 25-én reggel 6 órára innen a Sziklaközpontba, délután Ébnerékhez ment, és átöltözött civilbe, majd a Ritz-szállóba ment, ahol óvóhelyparancsnok lett.

December 26-án két bomba esett a Ritz-szállóra, az egyik lichthofba [világítóudvar, amely a magas épületek egyes helyiségeinek természetes fényét, valamint szellőzését biztosította – a szerk.], a másik a pincébe. Emiatt sok halott volt. A Ritz-szállóban 120 vendég volt és 200 magyar civil. Nem volt óvóhely, így a pincékben húzódtak meg. Január első felében odaérkeztek a kassai rohamtüzérek, akik elmondták, hogy a Kerepesi temetőben harcoltak, ahol az oroszok több száz katonát vesztettek.

Január 16-án a szállóban lévő magyar katonaság és a nyilasok az ott lévő okmányokat elégették, emiatt lassan égni kezdett szálló egy része. Ezek után a katonaság kiürítette a szállót.

Január 17-én jöttek be az oroszok a Ritz-szállóba.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 569–571.