1944 nyarán több esemény történt Szentendré[n] és környékén. Egy négymotoros amerikai repülőgép zuhant le, mely Szentendre északi vége felett, a Vöröskő-szikla előtti völgyben repült be a Pilisbe. Már égve érkezett Angyalföld felől.

Egy másik amerikai repülőgép zuhant le Tahitótfalu felső részén, a [Szentendrei-]szigeten. Ott, ahol az út közel megy egy holtághoz. A gép nappal esett le a holtágba. Roncsai sokáig ott voltak. Egy német repülőgép zuhant le Szentendrével szemben a szigetre. Pilótáját sebesülten áthozták egy csónakon, majd a németek elvitték.

1944. október vége felé a németek egy tábori repülőteret állítottak fel a Pomáz és Szentendre közötti legelőn. Általában két repülőgép állt ott, egy kisebb futárgép és egy nagyobb repülőgép. A reptér személyzete Szentendrén lakott, így Erdélyiékhez költözött egy SS-tiszt. Egy Luftwaffe-rádióstiszt [Hingyi László: irányító?], egy SS-sofőr és egy Luftwaffe-pilóta másutt lakott. [Hingyi László: dr. Doby Andor ügyvédnél – Szentendre, Paprikabíró utca.]

A reptéren egy baleset is történt. Talán még szeptemberben, amikor is egy német repülőgép égve szállt le ott, kétfős személyzete kimászott belőle, és elfutott. Egy szerb ember éppen a réten vadászott, ezt meglátva odafutott az égő géphez. Annak egyik pilótája nem akarta odaengedni, de az öreg mégis odament, a gép akkor felrobbant, és az öreg meghalt. [Hingyi László: mérnök közlése.] A Kecske-szigetnél, a másik oldalon egy lezuhant repülőgép roncsai álltak ki a holtágból.

December elején a helybeli katonai járőr több szökött magyar katonát fogott el, majd végeztetett ki. Ő két ilyen kivégzésről tud. [Hingyi László: Erdélyi közlése.] A magyar katonaság kb. december 20-án távozott innen, a Zinner- és Presser-raktártól (a pincével szemben, egy nagy ház volt), mely a Hunyadi János út és a Dézsma utca sarkán volt. Nagy épület pincével, a pincében egy gumiraktár volt. Ennek őrizetére SS-katonák jöttek, összesen 12-en voltak a faluban.

December 26-án délelőtt híre jött, hogy az oroszok Pomáz felé jönnek. Ekkor a szerbek egy része úgy határozott, hogy elébük megy egy küldöttséggel szerb templomi zászlók alatt. Déltájban el is indult a menet a kis hídon át, a Pomázi úton. Ebben a menetben volt Zauer János, aki fehér zászlót vitt magával. Más hírek szerint Zauer a régi Pomázi úton ment, ahol most a Felszabadulási [ma Püspökmajori – a szerk.] lakótelep van. Találkoztak is a nagy tömegben jövő oroszokkal, de azok őket otthagyva jöttek tovább Szentendre felé.

Kb. ugyanebben az időben a németek is felkészültek a fogadtatásukra. Villámgéppuskával lőttek az orosz tömegre a hídtól, ez volt az első ellenállás. Majd a laktanyába fészkelték [be] magukat, és ott szívósan védekeztek. Itt el is fogtak közülük néhányat, akiket a helyszínen agyonlőttek. További ellenállás a HÉV-végállomásnál volt, ahol szintén nagy lövöldözés volt. Itt a pályaudvaron elfogott német katonák azonnal agyonlőtték, egyet pedig a szemközti kocsma előtt [Hingyi László: ahol most az aluljáró van], az út Duna-menti oldalán. [Egy] sebesült feküdt az út mentén, ezen az orosz tankok átmentek. A kisvárosban másutt nem volt ellenállás, így az oroszok azt simán elfoglalták.

Ugyanekkor egy magyar rohamcsónak érkezett a sziget felől, és kikötött a parton. Ebben 3 magyar katona volt, az oroszok mindhármat elfogták, és agyonlőtték. Zöld hajtókájuk volt az egyenruhán. A parancsnokuk neve Csepreghy százados volt, akit innen, a laktanyából ismertek, ahol előzőleg rohamcsónakosok voltak.

A Pap-szigetnél az országút mellett egy drótakadályrendszer húzódott. Az oroszok 3-4 embert vittek arra, és messziről előreküldték őket azzal a felszólítással, hogy másszanak át a drótakadályon. Amikor ez megtörtént, hátulról lelőtték őket. Kb. 12 napig ott lógtak a drótakadályon, mire engedték eltemetni őket. Az egyik a dunabogdányi kovácsmester volt. [Hingyi László: Rippel József dunabogdányi SS-katona és egy ismeretlen civil férfi, állítólag ukrán menekült, mindkettő tarkólövés által halt meg, és közös sírban, a felső temetőben temették el őket.] Egy magyar őrmestert tarkólövéssel kivégeztek.

December 29-én a Pállai Ede villájának pincéjében (Zenta utca 2.) egy fiatal bujkáló SS-katonát és magyar bújtatóját, egy férfit végeztek ki az oroszok. Február 2-án temették a felső temető végébe. A Rabinovits nevű, munkácsi származású szovjet főhadnagyot az oroszok végezték ki. Állítólag Pesten voltak rokonai, és üzletelt velük. Érdekes, magas emlékművet emeltek neki a temetőben.

A Zenta utca 2. előtt feküdt egy lövegcső. A mögötte lévő útelágazásnál, a kútnál két orosz rakétavető gépkocsi állt, lőszerét részben a kútba dobálták.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 601–603.