1944-ben csak 7 éves volt, de bátyjával, aki akkor 13 éves volt, együtt járta a környéket. Részben szülei, részben bátyja, valamint saját emlékei szerint a következők történtek házuk környékén:

1944. december 24-én, éppen karácsonyi gyertyagyújtáskor, kb. délután 6 órakor nagy sorozat tüzérségi belövés érte a környéket, valószínűleg szovjet sorozatvetők tüze volt.

Ekkor mindenki az óvóhelyre menekült. [Hingyi László: ugyanebben a házban, a negyedik emeleten laktak, 4 emeletes a ház!) Az éjszaka és a hajnal csendes volt.

Ezután 3–4 nap múlva [Hingyi László: vigyázz, akkor lehet, hogy más dátumról van szó!] egy 4 csövű könnyű gépágyúval wehrmachtos, szürke egyenruhás németek, 4 fő jött a Frangepán utca és a Szent László út sarkára. Ezek a katonák [a] házukba is bejönnek több alkalommal, általában csak 2 tartózkodik a gépágyúnál, 2 pedig a házban pihen. Ezek hol a Frangepán utcán lőnek a vasúti járműjavító felé, hol pedig a Petneházy utcán át ide-oda húzva a 4 csövű gépágyút. Általában 4–5 lövést adtak le földi célra.

A szovjetek ekkor már a Tatai úton túl lévő töltésen 5–600 méterre levő vasúti járműjavítóban voltak a Tatai út hosszában. A német gyalogság a Tatai út házaiban, üres telkein volt. Sőt saját házuk felső emeletén egy német golyószórós volt, aki szintén a járműjavító felé mozgó célpontokra lőtt sorozatokat. Házukat emiatt több szovjet tüzérségi belövés érte a járműjavító felől. Az ő lakásukat is szétlőtték, a harmadik és a második emeletet is. A körfolyosón a korlát az udvarra repült, és a folyosóból csak kb. 20 cm-es darab maradt fent [az] eredeti helyén, a többi leszakadt.

A Petneházy utca–Tatai út sarkán, a mögöttük lévő üres telken volt elesve 2 wehrmachtos katona, akiket pár évvel ezelőtt a játszótér építésénél találtak meg rohamsisakban, csizmában. A gázálarctokjuk is velük volt. Nem temették el őket, hanem a romokat öntötték rájuk 1945-ben.

Egyik nap délelőttig voltak ott a német gépágyúsok. Közülük az egyik aknarepeszt kapott a tüdejébe, azt a másik három magával vitte. A gépágyút eltávolították innen. Ugyanakkor jött egy német rohamlöveg [Hingyi László: StuG III-nak [Sturmgeschütz III – a szerk.] azonosítja] a Szent László úton befelé. Pont a Fáy utca kereszteződésébe érve, az út közepén kapott egy találatot a járműjavító bejárata felől. A felső láncsornál volt oldalában a becsapódás helye, egész nap égett. Bátyja később állítólag ebből szerelt ki egy egycsövű, szálkeresztes bemérő periszkópot, melyet még abban az évben az oroszok elvettek tőlük.

Előzőleg látták a házból, hogy szovjet gyalogság jön a járműjavítóból hóruhában, és a Tatai út mentén lévő üres részen ássák be magukat. Délután nagy óvatosan jöttek be a szovjetek a Tatai út felől. Az első vonalban harcolók másnap délelőttig maradtak a környéken, és csak ekkor mentek tovább. Az ezt követő hullám mint megszálló csoport maradt helyben.

Ekkor többen, így az ő családja is, átköltözött a Szent László úton lévő Sigg Rt. Alumíniumáru-gyár egyik raktárába, melynek tetőzetét korábban egy tüzérségi gránát már átütötte. Ebben a gyárban katonai csajkákat és lángszórótartályokat gyártottak, és sok maradt vissza ott. Házukban, mely a környék egyik kiemelkedő magas épülete volt, szovjet katonai parancsnokság költözött, és a kapuban állandó fegyveres őrség állott. [Hingyi László: úgy mondja a Sigg-telepet, hogy az ma a Reitter Ferenc utca és a Szent László út között van, és jelenleg AFIT-lerakat!] [Az AFIT mozaikszó az Autófenntartó Ipari Trösztöt jelöli – a szerk.] A németek azonban erősen aknázták a környéket. Aknabelövések következtében több civil és szovjet katona halt meg, köztük egy szovjet százados is, akik a Sigg-gyárban voltak elhelyezkedve.

A harcok elültével apja a közelben lévő asztalosműhely- és lerakat fellelhető faanyagából, valamint szekrényekből és ládákból, teknőkből készített koporsókat. Azokba a környéken meghalt és az utcákon, házakban, üres telkeken talált szovjet katonákat és civileket temették a szovjetek irányítása mellett.

Tudomása szerint közelükben német ejtőernyős ellátótartály nem esett le, ugyanígy leesett repülőgépről sem tud. Később látott, talán a Kádár utca–Visegrádi utca kereszteződésében, egy elhagyott német 8.8-as [88 milliméteres – a szerk.] légvédelmi ágyút talpra helyezve és páncélvédelemre vízszintes csővel beállítva. Lehet, hogy magyar 8 cm-es Bofors volt, ott, ahol most egy üres terület, és talán autóparkoló van.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 532–533.