Mint erdészt egy hegyivadász-alakulathoz hívták be katonának, és ott egy pótkeretbe került. Végül is a Felvidéken lévő alakulattól Budapestre helyezték. Így került saját bátyja, Bajna Ferenc főhadnagy parancsnoksága alá, aki a bekerített komáromi hidászalakulat részlegének volt a parancsnoka a Margit-szigeten. Budapesten hozzájuk tartozott a rohamcsónak-alakulat, melynek csónakjait a Margit-sziget budai oldalán tartották.

Innen január 16-án este kivonták őket, és visszairányították a Margit-szigetre, melyet a keleti oldalon kellett védeni. Amikor a Duna befagyott, az oroszok több száz civilt tereltek maguk előtt a pesti oldalról. A jégen át ő a sziget északkeleti oldalán fent, egy kávéház vagy étterem romjainál volt. Onnan golyószóróval, több sorozattal belelőtt a civileket követő oroszokba. Végül is ezzel a taktikával szálltak partra az oroszok a sziget északi csücskén. A németek mögöttük voltak állásban a szigeten.

Ezek után vagy január 18-án éjjel, amikor az oroszok elérték a Tímár utca Duna partszakaszi részét, a Margit-szigetre vezető pontonhidat felrobbantották. Az SS-ek [a német főparancsnokság] egy teherhajó segítségével élelmet és lőszert akartak leereszteni a Dunán, de ez Tahitótfalunál zátonyra futott. Ekkor rohamcsónakokat kértek az SS-ek, így próbálták éjszakánként behozni az anyag egy részét a szigettől nyugatra lévő Duna-ágba. [Hingyi László: a dátumot nem tudja.]

A sziget kiürítésekor, január 29–30-án a Gellért Szállóba érkeztek, de előzőleg az összes rohamcsónakot felrobbantották a budai oldalon.

Február 7-e táján az Ybl Miklós térre irányították őket, közben bátyja már százados volt. [Hingyi László: talán január 18-a óta, mivel Pest fel lett adva, és Buda védelme fontosabbá vált.] Majd onnan a Toldy Ferenc Gimnáziumba.

A kitöréskor, február 11-én este indultak, [az] SS-ek és [a] Feldherrnhallésok [páncélgránátos hadosztály – a szerk.] között voltak. Ott találkozott Ernst Turowski SS-Hauptsturmführerrel (százados) ismét, aki egy csoportban velük együtt indult. Így Turowski plusz 7 SS-katona, plusz ők ketten és egy magyar zászlós. A Kútvölgyi út elején és lejtőjén orosz T–34-es harckocsik és páncéltörő ágyúk álltak. Az előretörő tömegre nagy tüzet adtak, emiatt a kitörők csoportjai sok halottat és sebesültet vesztettek. Majd a menet megtorpant, és a csoportok egymásba torlódtak. Itt hirtelen egy német SS-tábornok lépett hozzájuk méregzöld ruhában, lovagkereszttel a nyakában, és azt kérdezte tőlük, hogy merre lehet ebből a tűzből kijutni. Ekkor többen behúzódtak az ott lévő Florida-házba, sőt a Rózsadomb felé igyekeztek. Egyik barátja később mondta neki, hogy a Florida-ház udvarán többen a hóba lehasaltak, és végül is ott fogták el őket, de ezek később indultak, és február 12-én éjjel vagy 13-án történt az elfogásuk. Ők a sötét éjszakában, melyet megvilágítottak az oroszok állandóan kilőtt [világító] rakétái, végül egy olyan részre jutottak, ahol sok kilőtt villamos volt a síneken, meg arról félrecsúszva. Ezt elkerülve, villák, kertes házak közé jutottak, de ott már üldözték őket az oroszok, és csak nehezen lehetett továbbjutni. A hegy északi oldalán még csikorgó hó volt, és ott igyekeztek felfelé. Többször komoly rálövéseket kaptak. Az utolsó alkalommal bátyjának a karját két helyen eltalálták, sapkáját is, mely leesett róla. Közben már régen leszakadtak a németektől, így végül úgy határoztak, hogy befutnak egy közeli villába, mely szerencsére üres volt. Az üldöző oroszok miatt a padlásra menekültek. A villát az oroszok körülfogták, és egy fiatal magyar lányt küldtek fel, hogy adják meg magukat. Erre a fiatal zászlós lement, és látták, hogy azt az oroszok simán elvitték, ezután ők jöttek le. Őt mindenáron SS-nek nézték, és tolmács útján mondták, hogy ismerje be, akkor nem lesz bántódása. Végül is semmi német holmi nem volt nála, így megmenekült. Ekkor február 14-e volt, aznap fogták el őket.

Ezután egy kis erdei tisztásra vitték őket, ahol már kb. 30–40 hadifogoly volt. Ott minden tizediket kiemelték, és agyonlőtték közülük. Mivel a villa a Budakeszi út felső vége felé lehetett, így a fenti kivégzésre is egy közeli kis fás tisztáson került sor.

Fogságban együtt voltak dr. Tófalvi Zoltán orvos ezredessel, a 10. helyőrségi kórház parancsnokával, akit szintén a budai harcokban fogtak el.

Forrás:

Hingyi László: Budapest ostroma 1944–1945. Források Budapest ostromának történetéből. II. kötet. Budapest, Etalon Kiadó, 2019. 588–590.