1945. május 1. hajnalán a táborban nagy az izgalom, eltűntek az SS-ek és az őrök a magas figyelőkről. Himmler kivégeztetési parancsát már nem tudták végrehajtani. A beteg, meggyötört emberek kitódulnak a barakkokból, látni akarják mi történt.

Az a hír járja, hogy az úton amerikai autók jönnek. Mindenki a drótsövény mentén gyülekezik. Az őrtoronyban mára a foglyok vannak, integetnek. Az emberek magánkívül vannak az izgalomtól. Százával rohannak a foglyok az SS-ek konyhája fele, megkezdődik az élelemszerzés. Fencsik az egyik SS-lakásban kenyeret lát. Beugrik az ablakon. Egy egész cipó!! Ahogy kijön, tízen rohannak rá, kitépik a kezéből, és ott helyben felfalják.

Barakkokat szednek szét, hatalmas tüzet raknak. A környező földekről kiszedik a tavaszi vetésű krumplit, mindenki főz, kotyvasztanak valamit.

FELSZABADULTUNK.

Órák alatt az oroszok századokba szerveződnek, a szovjet és a francia elvtársak hatalmas vörös zászlót bontva antifasiszta gyűlést tartanak. A drámai beszéd után az appelplatzon [a tábor központi helyszíne, ahol a rendszeres névsorolvasások zajlottak – a szerk.] – amely már a mienk – felhangzik az Internacionálé.

(Borgos Gyulát politikai tevékenysége miatt 1944 novemberében letartóztatták, és Dachauba deportálták. Később megjárta Augsburg és Burgau táborait is.)