Tegnap jött egy makói fiú. Egyenesen Makóról jött az anyját keresni. Nagyon stramm fiú. Ezzel kapcsolatban felmerült egy illetőnek egy gondolat a fejében. Hirsch bácsival lakik együtt, hogy elhozhatja az autóját, teherautót. Én is írtam Tóni bátyámnak, hogy tegyen valamit az érdekembe[n]. Ha igaz, akkor ő most nagy ember. Talán tud tenni valamit. […] Ma reggel a gríz összeállt. Délelőtt elvoltunk H bácsinál, Weinberger Bélával ultiztunk, és onnan mentünk ebédért. Nem is álltunk sokat sorba. Az ebéd húsleves, benne húsgombóccal és pörkölt krumplival. Határozottan javul a koszt. Alighogy beléptünk a kapun, hatalmas zápor kerekedett, és ettől délutánra olyan nagyszerű levegő kerekedett, hogy csuda. A vacsoráért, [a] feketéért és [a]répakonzervért úgy kellett bezörögnünk. Most mindenféle szívességet teszünk Biegler néninek. Ennek fejében persze ő is barátságos. A románok kapnak vöröskeresztes lapokat. A mieink ezt miért nem tudják elintézni. A makói fiú meséli: Buda caput és a Duna-part és a hidak, a gettó sértetlen és nem igaz, flammó van. 10 P egy skatulya gyufa és 400 P egy kiló vaj. De folyik a pénz.

(Bognár György bergen-belseni túlélő, aki 1945 áprilisában szabadult fel. Augusztus 20-án tért vissza Magyarországra. Naplóját és feljegyzéseit 16-17 éves korában, 1944–1945-ben írta.)