A Nógrád megyei palóc község a környék településeihez képest viszonylag kevés kárral, kevés veszteséggel vészelte át a harcokat. Talán az egyetlen nógrádi falu, ahol 1944 karácsonyán volt szentmise. A helyi plébános levelében idejekorán figyelmeztetett: a helyi bányászlakosság igen fogékonynak mutatkozott a kommunista eszmékre.

„A nagy napok elmúltak, a nehezén túljutottunk, és Isten iránti mély hálával eltelve jelentem, hogy élünk. Itt a környéken mindannyian megvagyunk. Sok mindenen keresztülmentünk, sokakat teljesen kifosztottak, de mi maradtunk, és dolgozunk tovább. [...]

A templomunknak különösebb baja nem történt. A légnyomás a tetőzetet kissé megrongálta, de azt már rendbe is hozattam. Ugyancsak a légnyomás harminchat ablakszemet betört. [...] A templom felszereléséből és ruháiból semmit el nem vittek, abban ellenség nem volt, csak imádkozni.

Az amúgy is rossz állapotban lévő iskolánkat a háború annyira megviselte, hogy annak az egyik oldala bedőlt, és ott többé tanítani nem lehet. A tanítást még januárban megkezdtük a Hangya [Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet – a szerk.] egyik helyiségében, és az most is ott folyik váltakozó rendszerrel.

Plébániaépületünk nincsen. A bérelt ház, amelyben én lakom, szintén kisebb sérüléseket szenvedett a légnyomástól. [Az] anyakönyveket és fontosabb iratokat elrejtettem, azok épen megvannak. Az irattári szekrényt egy kissé összeturkálták, de semmit el nem vittek. [...]

Híveinket is a jó Isten különösképpen őrizte. Egy sebesülés történt a harcok alatt, és alig néhány ház rongálódott meg. Rablás és más erőszakoskodás is alig történt. Bizony más községekben másként volt.

Az élet zajlik. És bizony itt, a bányászok között sok minden történik. Szervezkednek, gyűléseznek, ítélkeznek elevenek és holtak felett. Az új világ szele egy kicsit megszédítette őket. De az idő majd meghozza az orvosságot. Rólam és hozzám például még egy rossz szót sem szóltak. Pedig az nagy szó, ahol ennyi bányamunkás van, mert más helyeken történtek kellemetlen esetek.

Ötezer orosz csak néhány napja ment el a szomszédos falvakból, ahol pihentek. Most már nyugodt a helyzet, és megindult a rendes munka mindenütt, mert bizony eddig sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt nyugodt.”

Chikán János adtr. iskolaszéki elnök