Az Új Szó munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni Zilahy Lajossal, aki a Szovjet–Magyar [valójában Magyar–Szovjet – a szerk.] Művelődési Társaság előkészítő ülésének megbízásából Debrecenben a magyar kormánnyal és a szovjet hatóságokkal nemrégiben tárgyalásokat folytatott a szovjet–magyar kulturális kapcsolatok kiépítéséről. Zilahyn kívül Szent-Györgyi Albert és Beznák Aladár egyetemi tanárok is nyilatkoztak a szervezés alatt álló Szovjet–Magyar Művelődési Társaságról – kezdődik a lap cikke.

Zilahy Lajos:

Magyarország és a Szovjetunió között a szellemi érintkezés felvételére már a múltban is történtek kísérletek. 1934-ben érintkezésbe léptem a budapesti orosz követtel, de minden lépésünkről pontos tudomást szereztek a katonai nyomozók, és nehéz volt kivédenem Gömbös [Gyula] miniszterelnök felelősségre vonását. Néhány szovjet író regénye mégis megjelent magyarul. Úgy tudom, oroszul már eddig több magyar novella és regényszemelvény látott napvilágot.

Az új helyzetben az első komolyabb lépés március elején történt, amikor a magyar szellemi élet mintegy hatvan vezető embere gyűlt össze, s ezen az összejövetelen már orosz vendégeink is voltak. Az előkészítő bizottság azzal bízott meg, hogy Debrecenben az alapvető kérdéseket tárgyaljam le a magyar kormánnyal és az orosz hatóságokkal. Időközben Supka Géza, aki legrégibb harcosa ennek a kérdésnek, már megkezdte a munkát, s azóta az ő értékes kezdeményezése is összehangolódott a mi terveinkkel. Távíró, telefon és közlekedési eszközök híján még most is igen nagy nehézségekkel küzdünk. De eddigi munkánk már tisztázta céljainkat: egyrészt a legszélesebb néprétegek felé fogjuk hirdetni a szovjet–magyar barátság létfontosságát, s ebben a feladatban az összes demokratikus párt részt vesz. Másrészt a szellemi életnek, hogy úgy mondjam, finom mechanikáját az irodalom, zene, képzőművészet, színház és film, sajtó és rádió, valamint a tudomány ágazatai fogják végezni. A legnagyobb munkaterülete a tudománynak van; szellemi- és természettudomány, magyarságtudomány, orvosi és mérnöki tudomány és a közgazdasági tudomány szellemi és gyakorlati része. Hogy ezek egyenként és összesen mit jelentenek, ezt nem kell bővebben magyarázni.

Lapot tervezünk magyar és orosz nyelven. Az új szovjet irodalom, zene, színház, film és képzőművészet végre meg fog jelenni.

A tudomány feladataiban a legnagyobb szerep Szent-Györgyi Albertnek jut, akinek súlya, személyisége és világhíre szellemi életünk legnagyobb értékét jelenti. A tudósok közül értékes mondanivalói lesznek Beznák Aladárnak, aki különben végrehajtó bizottságunk elnöke is.

Szent-Györgyi Albert:

Az emberiség fejlődési lehetőségét az embernek az őt körülvevő természethez való viszonya szabja meg. Amíg az ember csak szemlélője, nem pedig ura volt a természet erőinek, addig a fejlődés csak igen szűk határok között mozoghatott. Az ember csak a 17. században jutott el odáig, hogy nem elégedett meg többé a szemlélő szerepével, és a természethez kérdéseket intézett, vagyis kísérletezni kezdett. A Galilei nyomán megindult kísérletes természettudomány alig három évszázad alatt az embert úrrá tette a természet számos ereje felett. Ennek köszönhetjük mai technikánkat, civilizációnkat és részben kultúránkat. A természettudomány fejlődése nem állott még meg, sőt napról napra mind rohamosabbá válik, úgyhogy a jövő elképzeléséhez minden fantázia erőtlen.

A Szovjet–Magyar Művelődési Társaság ezen a téren is elő akarja segíteni a tapasztalatok és eredmények kicserélését.

De van még egy más[ik] mód is, amellyel a természettudomány lényegesen hozzájárulhat az emberiség további fejlődéséhez, megtanít természettudományosan gondolkodni. „Természettudományos gondolkodás” alatt azt értjük, hogy problémáinkat érzelmi semlegességgel, rokonszenv, gyűlölet és önzés nélkül közelítjük meg, és csak akkor ítélkezünk, ha azokat kellőképp tanulmányoztuk.

Mindezt azért mondtam el, mert ma egy országban sem érvényesül az államvezetésben a természettudományos gondolkodás oly mértékben, mint Oroszországban. Szeretném ezt egy példával megvilágítani, mely rám különösen mély benyomást tett. A probléma: a társadalom kiről gondoskodjon legjobban, hogy anyagi gond nélkül élhessen? A mi válaszunk erre eddig az volt: vagy arról, aki megfelelően született, vagy arról, aki legjobban tud másokat kizsákmányolni. Az orosz válasz pedig: a nagy szellemi alkotókról, akiknek az emberiség minden haladását köszönheti. Ennek megfelelően a Szovjet[unió a] legkiválóbb szellemi alkotóit az akadémiákban tömöríti, és azután akadémikusainak oly fizetést, lakást, kényelmet biztosít, mely mentesíti őket a mindennapos élet küzdelmétől, és lehetővé teszi, hogy egész tehetségüket és idejüket alkotásra fordítsák. Nálunk az alkotók kénytelenek idejük és ritka tehetségük nagy részét a kenyérkereset kicsinyes gondjaira pazarolni. Ez oly pocsékolás, melyre nincs mentség.

A természettudományos gondolkodásnak a közéleti problémákra való alkalmazása már 12 évvel ezelőtti moszkvai utam alkalmával is meglepett. Nagy érdeklődéssel várom küszöbön álló moszkvai utam új benyomásait.

Beznák Aladár egyetemi tanár, az Élettani Intézet vezetője:

Van egy nagy szépsége a Szovjet–Magyar Művelődési Társaság megalakulásának, amit [Louis] Pasteur szavai fejeznek ki legtömörebben: „Megingathatatlanul hiszem, hogy a tudomány és a béke legyőzik a tudatlanságot és a háborút, hogy a népek összefognak nem avégett, hogy romboljanak, hanem hogy építsenek.”

A magyar életbúvárok és orvosok azt várják az orosz kartársaikkal való szorosabb együttműködéstől, hogy az egyetemes emberi művelődést és jólétet fogják szolgálni. Az orosz életbúvárok már eddig is sok olyan felfedezést tettek, amelyek újabb jelentős felfedezések kiindulásául szolgáltak. Csak három példát [sorolok fel]: Szent-Györgyi és munkatársai az izom-összehúzódást azért tudták tisztázni, mert már megelőzően [Vlagyimir Alekszandrovics] Engelhardt és [M. N.] Ljubimova az izom egyik építő fehérjéjének döntő hatását felfedezték. Magam évekkel ezelőtt megfigyeltem, hogy a szívben a kálium azt az anyagot szabadítja fel, amely az idegingerületet viszi át az idegről az izomra. [A. V.] Kibjakov kazan[y]i orosz tudós pedig azt fedezte fel, hogy az egyik idegsejtről a másikra szintén kémiai úton tevődik át az ingerület. Ezekből fejlesztették tovább az angol [Henry Hallett] Dale és [Wilhelm Siegmund] Feldberg az idegingerület átterjedésének mai ismeretét. [M. A.] Evans amerikai kutató egyik legjelentősebb táplálkozás-élettani felfedezése az volt, hogyha a táplálék bőven tartalmaz zsírt, a B1 avitaminózis nem fejlődik ki. Ennek a felfedezésnek az alapjait is megtaláljuk az orosz [L. A.] Tscherkesz húsz év előtti kutatásaiban.

Ha az életbúvárok együttdolgozása ily sok eredményt hozott, már akkor is, amikor az oroszoktól szinte kínai fal választott el, joggal remélhetjük, hogy a művelődési kapcsolatok kiszélesítése és elmélyítése komoly értékeket fog gyümölcsözni.