A magyar miniszterelnöktől kezdve a Vörös Hadsereg ellentengernagyán át a legnagyobb magyar pártokig bezárólag szinte minden politikai erő képviseltette magát Bajcsy-Zsilinszky Endre ünnepélyes temetésén, amelyről többek között az Új Szó is tudósított.

Tízezernyi tömeg jelenlétében folyt le a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre temetési gyászszertartása az Országház előtt.

A piros-fehér-zöld lobogóval letakart, koszorúkkal, virágokkal borított ravatal körül jelen voltak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magas rangú katona és diplomata tagjai, a Vörös Hadsereg képviselői Trajanin ellentengernaggyal és [Ivan Tyerentyevics] Zamercev vezérőrnaggyal. Budapest városparancsnokával [az] élükön, a Nemzeti Főtanács és az ideiglenes kormány tagjai, a főváros vezetősége, a pártok képviselői, Tarpa község küldöttsége, a honvédség és a rendőrség díszszázada, az ellenállási mozgalom tagjai – a jobbik, a megújhodó Magyarország bátor fiát gyászolók tömegei.

A lelkész imája után [dálnoki] Miklós Béla miniszterelnök tartott gyászbeszédet. Bajcsy-Zsilinszkyben a gerinces, bátran kiálló, elveiért meghalni kész magyar hazafit méltatta, aki a múlt év szomorú március 19-ének előestéjén ezt mondta: „Ha olyan hitvány lesz az ország, hogy ellenállás nélkül tűri a német bevonulást, az én kezemben akkor is fegyver lesz.” Eszméihez hű maradt a börtönben is; szabadulása után pedig az önfeláldozó férfiaknak azon – nem túlságosan nagy – csoportjához tartozott, akik fegyveres ellenállást készítettek elő a németek ellen.

Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt nevében búcsúztatta a párt volt vezérét, majd [Georgij Makszimovics] Puskin, a szövetségközi ellenőrző bizottság politikai tanácsnoka mondott nagy hatású beszédet, melyet [Jan Belovics] Grigorjev követségi tanácsos tolmácsolt magyar nyelven.

„Bajcsy-Zsilinszky Endre – mondta többek között a Szovjetunió követe – megértette, hogy igazi hazafi csak az lehet, aki harcol az ellen a politika ellen, amely Magyarország nemzeti érdekei ellen irányul.

Amikor Hitler Németországa a Szovjetunióra támadt, de főképpen mikor Magyarország is háborúba lépett, Bajcsy-Zsilinszky határozottan fellépett a német háború ellen. Követelte, hogy a magyar csapatokat vonják vissza, és állítsák bíróság elé a nemzetvesztő kormányt.

A szovjet néphez a gyűlölt fasizmus elleni közös harc fűzi Bajcsy-Zsilinszkyt, akinek bátorságát és következetességét megismertük, és nagyra értékeltük. Benne nemcsak szövetségesre, de a Szovjetunió barátjára is találtunk.

Bajcsy-Zsilinszky arról ábrándozott, hogy népe szabad és független legyen. Álmai most valóra váltak, bár neki nem adatott meg, hogy nagy tudását, képességeit a demokratikus Magyarország szolgálatába állítsa. Hősies magatartása a halállal és gyilkosaival szemben méltán váltja ki legnagyobb csodálatunkat. Ilyen nagy férfit csak olyan nép adhat, amelynek joga van [a] függetlenségre, önállóságra, nemzeti kultúrájának felvirágoztatására. Nevét együtt fogják emlegetni a magyar nép hőseinek, Rákóczinak és Kossuthnak nevével.”

Szakasits Árpád a Szociáldemokrata Párt, Kállai Gyula a kommunista párt, Kovács Imre a Nemzeti Parasztpárt, Supka Géza a Polgári Demokrata Párt nevében búcsúzott, majd a szakszervezetek és a magyar ifjúság szónoka beszélt. B. Szabó István államtitkár pedig a magyar parasztság búcsúszavát tolmácsolta.

A szertartás után a gyászmenet a Nemzeti Színház elé kísérte a koporsót, ahol autóra tették, hogy a tarpai, hazai földbe helyezzék örök nyugalomra.