Solymossy Dezső esperes plébános 1936-tól teljesített szolgálatot a mai Szlovákiához tartozó Csáb községben, 1945-ben még biztosan itt volt plébános, hiszen a kárjelentés az ő tollából származik. Azonban az csupán feltételezhető, hogy még akkor is a településen működött, amikor az ismét csehszlovák uralom alá került Felvidéken 1948-ban letartóztatták és bebörtönözték. Életének, sorsának további alakulását nem ismerjük, de Hetényi Varga Károly azon személyek között tartja számon, akik papságuk miatt szenvedtek üldöztetést.

„[...] Bombakárok jelentése keretében mély tisztelettel jelentem, hogy több napi nehéz harcok után 1944. december 30-án kerültünk az oroszok kezére, akik csaknem három hónapon át itt voltak. A bombázások és ágyúzások következtében a templomunk több találatot kapott. A tornyot 2 súlyos találat [érte], de még elégé használható állapotban van. A harangok épek. A templom teteje súlyosan megrongálódott, úgyhogy az eső a falakon, a mennyezeten át a templomba csurog. A szentély feletti mennyezet annyira súlyos találatot kapott, hogy a főoltáron veszélyes a misézés, az egyik mellékoltáron vannak a misézések. A sekrestyét az ágyúzás megsemmisítette, használhatatlan, de rajta vagyunk, hogy rövidesen az is használható legyen. Az egyházi szerek és ruhák csaknem teljesen megvannak, bár mindent elkövettünk, hogy mindent megmentsünk.

A plébániaház több találatot kapott, eléggé lakható állapotban van. Az egyik iskolaépületünket azonban az ágyúzások teljesen hasznavehetetlenné tették, de a másik is eléggé megrongálódott [...]

A dacsókeszi filiálisi [leánygyülekezethez tartozó – a szerk.] templomban csupán az ablakok törtek ki, a templom maga teljesen ép. Az iskolaépületet azonban súlyos bombatalálat érte. [...]

A kékkői kerületben ezekben a súlyos időkben is mindenki a helyén maradt, úgy az én oltártestvéreim, valamint kat[olikus] tanerőink is. Mindannyian kivették [a] részüket abban, hogy híveinknek ezekben a válságos időkben mindenben segítségükre legyenek.”

Solymossy Dezső esperes plébános