felénk az egyik oldalon, s a halál hív bennünket csontujjaival a másikon. Választanunk kell, s ha csak ugyan a férfiak nemzete vagyunk, ez a választás nem nehéz... Nincs hatalom, amelynek kimeríthetetlen tartalékai volnának, s nincs az a balszerencse, amely véget ne érne egyszer, különösen akkor, ha lavinájának elszánt nép feszül neki! A harcban nem vagyunk egyedül, itt vérzik velünk együtt az ezeréves haza földjén, s ennek a földnek szabadságáért, népének boldogságáért, jóban-rosszban társunk a szövetséges német nemzet fegyveres ereje is. Germania legjobb és legvitézebb fiai állnak az ellenséges tűzben a honvéd oldalán, a feloldhatatlan sorsközösség törvényének engedelmeskedve és nekünk nem kell egyebet tennünk, mint ugyanolyan elszántsággal, ugyanolyan halálra vagy győzelemre feszült akarattal védelmezni a magunk birtokát, a magunk otthonát, családi tűzhelyét, gyermekein életét, asszonyaink becsületét, mint ahogy ők teszik. S ennek a helytállásnak, ennek az elszántságnak egy napon megérik majd fénylő gyümölcse: a győzelem...