Az elnök dr. Ambrózy Gyulának, a kabinetiroda főnökének kihallgatását kezdi meg. Első kérdése az, mikor értesült először arról, hogy a kormányzó fegyverszüneti kísérletet tesz?
Ambrózy: Júliusban értesültem arról, hogy Svájc felé próbálkoznak, azonban ez az út járhatatlannak bizonyult azért, mert Svájcban a Szovjetnek nem volt diplomáciai képviselete. A következő lépés az volt, hogy Nádai vezérezredes Rómába küldetett. Közben a Szovjetunióban tudomást szereztek erről a lépésről és Miklós vezérezredeshez, az 1. hadsereg parancsnokához üzenetet küldtek,, hogy amennyiben fegyverszünetet akarunk, úgy a megbízottak ott átjöhetnek. A kormányzó erre bizonyos személyeket kiküldött, hogy állapítsák meg, járható-e az út? Időközben a kormányzónál megjelent báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és Zichy Vladimir, aki határbirtokos volt és közölte, hogy ott a megbízottak könnyebben átkelhetnek. Erre Kubán ezredest küldték ki, lépjen érintkezésbe az oroszokkal. Kubán jelentései kielégítőek voltak. A kormányzó erre elhatározta, hogy a Besztercebányán lévő partizáncsapatok parancsnokához fordulnak, hogy ő továbbítsa a kiküldötteket. A kiküldöttek szeptember vége felé el is indultak, mégpedig Teleki Géza gróf, Szentiványi Domonkos és mint főkiküldött Faraghó vezérezredes.
Ambrózy kijelenti, hogy mindezt magától a kormányzótól tudja, sőt az ezzel kapcsolatos útleveleket, megbízóleveleket, stb. saját kezűleg állította ki, miután az egész ügyet szigorúan titokban kellett tartani. Lakatos említette, hogy rajta kívül a kormány tagjai nem tudnak a megbízottak elutazásáról.
Elnök: Azt tessék megmondani, hogyan lehet, hogy ennek ellenére hírek szivárogtak ki, különösen a hungarista mozgalomhoz.
Ambrózy kijelenti, hogy a németeknek mindenütt lehettek kémjeik, de belül is kellett árulónak lenni.
A tárgyalások anyagáról rádió útján értesültek. A rádió adó-vevő a királyi palotában volt. A rejtjelezést a kormányzó-helyettes özvegye, ifj. Horthy Miklós és Tost szárnysegéd végezték. A szövegeket bemutatták Vattaynak és Ambrózynak. A válaszok katonai részét a vezérkari főnök, a politikai részt Ambrózy szövegezte meg.
Elnök: Mikor kaptak felhatalmazást Faraghóék az aláírásra?
Ambrózy: Ez 8-a körül lehetett. Az oroszok közölték a fegyverszüneti feltételeket, amelyek nagyjából megfeleltek a Romániának adott feltételeknek. A feltételek szerint vissza kellett vonulni – a közigazgatásnak is – a trianoni határokra és meg kell támadni a németeket. Hadat üzenni a németeknek és megtámadni.
Elnök: Volt szó ebben a magyar függetlenség biztosításáról?
Ambrózy: A szuverenitásra is volt biztosíték.
Az elnök kérdésére Ambrózy tanú mondja ezután, hogy érintkezésbe lépett Lakatos miniszterelnökkel a koronatanács ügyében. A kormányzó úrnak még egy parancsa volt a proklamáció közzétételének foganatosítására. Intézkedtem is. Magamhoz rendeltem Hlatky sajtókormánybiztost azzal, hogy a publikálásra legyenek készenlétben. Intézkedtem a röplapoknak az államnyomdában történő kinyomatásáról is. Hlatky jelentkezett is nálam másnap reggel. Minden programszerűen folyt le. Hlatkynak azzal adtam át a proklamáció szövegét, hogy azt abban a percben olvassák be, ha tőlem erre külön utasítást kaptak. Egyúttal felkértem a testőrparancsnokot, hogy megfelelő karhatalomról gondoskodjék, hogy szükség esetén ezt is igénybe lehessen venni. A másnapi koronatanács programja az volt, hogy a kormányzó először közölje a fegyverszünetet és aztán kérdezze meg a kormány tagjait, hogy ki vállalja vele együtt a felelősséget és ezután én ismertetem a proklamációt a már elvállaló miniszterekből alakított kormány tagjaival, úgyszintén a fegyverszüneti tárgyalásokat. A kormányzó kijelentette, hogy fegyverszünet történt és ki követi őt ezen az úton. A miniszterelnök úr szólalt fel és úgy emlékszem, hogy a vezérkar főnöke ismertette a katonai helyzetet. Ezután az egyes miniszterek nyilatkoztak, a programra kitűzött kérdések azonban nem kerülhettek mind sorra, mert közben megérkezett Veesenmayer. A programban egyébként, úgy emlékszem, benne volt az is, hogy a kormány alkotmányjogi nehézségeket fog támasztani a parlament kirekesztése miatt. A kormány lemondása is megtörtént, úgyszintén a kinevezés is. Amikor Veesenmayer jött, a kormányzó úr fogadta és közölte vele, hogy fegyverszünetet kötött. Veesenmayer erre érces hangon felelt, szavait azonban, minthogy hátuk álltam, nem hallottam. Amikor visszajött a kormányzó, engedélyt adott a proklamáció beolvasására. Én erre telefonon intézkedtem. A kormány eskütétele közben megjelent egy német megbízott, emlékezetem szerint Rahm, akit Hitler külön kiküldött, nyilván azért, hogy a kormányzót eltanácsolja ilyen lépéstől. A kormányzó fogadta, de már akkor közölte Hlatkyval, hogy a beolvasás mehet. A proklamáció beolvasása után megbeszélés nem volt. Délután két ember jött a Távirati Irodától és viaszlemezre vette fel a kormányzó által bemondott proklamációt. A viaszlemezt magamhoz vettem és eltettem a kabinetiroda egyik szekrényének fiókjába A viaszlemez elveszett. A kormányzó fogadta a miniszterelnököt, a külügyminisztert és Rakovszky Iván minisztert azzal, hogy miután délelőtt nem volt idő a fegyverszünet részleteinek ismertetésére, ott fogom előttük ismertetni a fegyverszünet részleteit. Ez meg is történt. A miniszterek meg voltak lepve azon, hogy a fegyverszünet megkötése tulajdonképpen már megtörtént. Közelebbi értesüléseim nem voltak arról, hogy mi lett az eredménye Budapesten s általában az országban a proklamáció elhangzásának. Katonai részről Vattaytól kaptam olyan értesüléseket, öt-fél hat tájban, hogy megtörtént az első árulás, a Hindy-féle árulás, letartóztatta Aggtelekyt. Később hallottam, hogy a csendőrség és a rendőrség is átállt. Hogy minek következtében, azt Vattay nem mondta. Nem értünk rá sokat beszélni, csak annyit mondott, hogy a helyzet reménytelennek látszott. A nyilaskeresztes szervezetek megmozdulásáról nem érkeztek jelentések. Vattay közölte velem, hogy miután a helyzet teljesen reménytelen, mert a németek olyan túlerővel lépnek fel, hogy ellenállással abszolúte nincs kilátás sikerre, célszerű volna, ha a kormányzó mondjon le kormányzói tisztségéről, vagy vonuljon vissza. Átmentünk a miniszterelnök úrhoz és azután Vattay előadta ezt az elgondolását. Hozzáfűztem, csak arról lehet szó, hogy a kormányzó az ügyek viteléről visszavonuljon, mert ő kifejezetten lemondásra nem hajlandó. Felmerült a gondolat, hogy a kormányzó esetleg nevezzen ki miniszterelnököt. Én a leghatározottabban kijelentettem, hogy arról nem lehet szó, mert a kormányzó ezzel a továbbiak alkotmányosságának látszatát adná.
- Ugyanaz a tragédia volt, ami március 19-én történt – állapítja meg az elnök.
Ambrózy: Tost szárnysegéd reggel 5 óra tájban mindenkinek az ajtaján kopogtatott, hogy ostrom készül a Vár ellen. Ekkor felkészültünk és a lépcsőházban mindannyian találkoztunk. Vattay maga mesélte el nekem, hogy akkor kapacitálta a kormányzót arra, hogy fogadja el ezt a megoldást, akkor történt a kormányzó rábeszélése.
Ambrózy a továbbiakban előadja, augusztusban a kormányzó azt mondotta neki, hogy fogadni akarja Szálasit. Ő megrökönyödve nézett a kormányzóra, mire az azt mondotta, Szálasi hazafias érzésére akar apellálni, nehogy valami ostobaságot kövessen el. Szálasi látogatása előtt és után hízelgő nyilatkozatokat tett a kormányzóról és azt mondotta, az audiencia felejthetetlen impressziót tett rá.
Elnök: Volt szó a kormányzóval folytatott beszélgetések során arról a lehetőségről, hogy a németeknek adják át a hatalmat?
Ambrózy: Nem, csak arról volt szó, hogy visszavonul a kormányzástól.
Elnök: Nem merült fel lehetőségként a hungarista mozgalom hatalomra törekvése?
Ambrózy: A minisztertanácsokon felmerült. Én azt jegyeztem meg, végeredményben még mindig jobb, a németek akár Szálasit ültetik a nyakunkra, mintha a kormányzó alkotmányosan kinevez egy olyan miniszterelnököt, aki a háborút folytatja, mert ez utóbbi a nemzet tényeként jelentkezhet, míg az előbbi a németek ténye.
Elnök: Tett a kormányzó olyan kijelentést, hogy hajlandó lenne Szálasinak megbízást adni?
Ambrózy: Kizártnak tartom, a kormányzó gondolkodását ismerve, ezt szabad akarattal egyáltalán nem tette volna meg, nem tartom valószínűnek, hogy kényszer hatása alatt is megtette, annál is inkább, mert tudta, hogy nem ruházhatja át a hatalmat senkire.
Elnök: A kormányzó politikai ellenfelének tekintette Szálasit?
Ambrózy: Egyáltalán nem értékelte, teljesen megvető volt az álláspontja, mindig a legnagyobb lekicsinyléssel nyilatkozott róla.